Századok – 1880

Értekezések - Dr. KÁROLYI ÁRPÁD:A német birtodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542. - IV. 558

Г)572 A NÉMET BIRODALOM HADI VÁLLALATA lyása alatt kereskedőket, a kik a váltók kifizetését egy kónap alatt Bécsben vagy akármely birod. városbaneszközlik, — felelte Chapuys. Ebből a positióból is kiverve, az jutott eszébe Henriknek, hogy az ő tudomása szerint pénz e czélra több is gyűlt öszsze Németországban, mint kellene s a főbaj tulajdonkép az, hogy hadi népet nem tudnak toborzani olyat, melynek a török ellen harczolni kedve volna. Mikor nagy nekezen e kir alaptalanságáról is meggyőzte Chapuys a királyt, akkor meg már azt tudta egész bizonyossággal Henrik, hogy a török szultán nem fog személyesen menni Magyarországra ; de erre azt a választ kapta, hogy az mellékes dolog, főczél a törököt kiűzni Magyarországból. Ekként minden ellenvetésből kiforgatva, s azokba szorítva, félig biztató Ígéretet tőn a király ;1) mennyire nem lehet azonban erre építeni, azt ama tréfás nyilatkozata gyaníttatá, melylyel a követet elbocsátotta. Nem lesz többé törökkérdés — mondá ; a pápa békét szerez a császár s franezia közt s aztán a török az б jó barátjának s szövetségesének a francziának kértére kivonul Magyarországból s békét hagy örökre a keresztyénségnek. »Ha csak ettől tart fölséged — viszonzá félig tréfásan, félig savanyú. iróniával Chapuys — akkor bátran küldheti a pénzsegélyt azzal a föltétellel, hogy azt a fölséged a most mondta esetben visszakapja « 2) S csakugyan — az angol segélyből semmi sem lett. Minél inkább közeiedék a spanyol-angol szövetség a létesűlés stádiumához, Henrik annál kevésbé volt hajlandó pénzét más, mint a franezia ellen fordítani. Chapuys ujabb sürgetésére nyersen felelt : hogy nem oly könnyű ám pénzt találni s azt ok és ész nélkül szétosztogatni8) — s egy nappal később nyíltan kimondá : ha a szövetség közte s a császár közt létrejő, neki magának is szüksége lesz minden fillérjére s csak oly jó kelyre fogja azt fordítani, 1) . . . à demy converty me dist qu'il y penseroit et en useroit comme il verroit convenir. (U, o.) 2) Que s'il n'y avoit aultre dangier, qu'il pouvoit bien avancer de l'argent en condition que en tels cas il en fust rambourséz. 8) . . . m'a re'spondu assez sèchement que l'on ne trouvoit sy aisement l'argent pour l'aller envoyer et distribuer là sans fondament et raison. — Chapuys Máriának 15 42. jul. 19.