Századok – 1880

Értekezések - Dr. MARCZALI HENRIK: Türkei und Serbien Ranketől ism. 515

TÖRTÉNETI IRODALOM. 519 lehet követni, mint terjed a muszka iránti rokonszenv és hála az osztrák befolyásnak rovására. A népnek ez a szenvedélyes, erős vonzalma volt azon tényező, mely az osztrák-barát Karageorgevics Sándort megbuktatta és helyébe az Obrenovicsokat emelte. Különösen a belgrádi porosz consuluak, Meroninak, jelentései, nagyon tanulságosak e tekintetben. A mint Szerbia benső önállósága a töröktől némileg biztosítva volt, mindjárt jelentkezik a természetes vágy, a Balkán félsziget keresztény szláv lakosságának élén megújítani a szabadságharczot a török ellen. Egyedül azonban még gyönge erre az ország : orosz fegyverre, orosz prestigere van szüksége. Ez által pedig veszélybe jő a szerb nemzeti önállás ügye, veszélybe az Obrenovicsok függetlensége. A természetes nemzeti szenvedélynek küzdelme a dynastia és a nemzetiség sajátképeni politikai érdekeivel az, mi Szerbia legújabb történetében legjellemzőbb. Banké művéből az tűnik ki, hogy sajnos, a népies szenvedély mindinkább tért foglal a józan gondolkodás ellenében. A mi az alkotmányos fejlődést illeti, az öreg, még barbár Obrenovies Milosnak küzdelmét látjuk despotai uralomért, a hogy azt a basáktól tanulta, a nép többi feje ellenében. Obrenovies Mihálynak, ki a nyugot eszméiért élt s halt trónra lépése, szabadabb kormányformának jelölte diadalát. Úgy látszik azonban, hogy a kitűnő történetíró ebben kissé kedvezően ítélt. A legújabb fordulat, tán mert háborúban és veszélyes körülmények közt diktatúrára van szükség, minden egyébbre inkább mutat, mint szabad alkotmányos fejlődés lehetőségére. Minket magyarokat még különösen érdekel a szerb beavatkozásnak az 1848-iki háborúba, elbeszélése (393 — 396 1.) Banké előadása itt sok tekintetben találkozik Kossuthéval (Iratok az Emigráczióból I. 386—389. jegyzet.) Az Obrenovies párt ellenében az uralkodó Karageorgevics mintegy biztositásúl akarta felhasználni népének részvételét a magyarországi szerbek harczában. Banké is említi Obrenovies közeledését a harcz színhelyéhez. Az orientális kérdés legújabb fejlődését, Törökország integritásának feladását a nagyhatalmak részéről, és vasallusainak felszabadulását, is érinti Ranke. Mint a porosz tudósok legnagyobb része, ő is egy nagy világtörténeti fejlődés szükségképeni mozzanata gyanánt tekintette már régóta a keresztény népek diadalát az islám fölött, Már előszavában a franczia revolutio háborúinak kezdetéhez, *) kifejti, hogy az európai egyensúly Ursprung und Beginn der Revolutions-kriege 1791 —1792, Leipzig 1875.