Századok – 1880

Értekezések - TORMA KÁROLY: Budapest története I. köt. Írta Salamon Ferencz - 500

TÖRTÉNETI IRODALOM. 505 megközelítőleg ki lehet jelölni. Salamon Ptolemaeus számait reducálva Félegyházához (a Sóstó mellékére) Partiscont, Nagy-Kőröshez Pessiont, Gomba-Monorhoz Kandakon vagy Kandanont, Aszódhoz (nem Hatvan ?) Farkát, Gyöngyöshez Trissont, végűi Losoncz, Fülek és Balassa-Gyarmathoz Alietát, fíormanont és Uskenont helyezi. Mindenesetre érdekes combinatiók. melyek valószínűvé teszik, hogy a rómaiak ismerték és használták a Duna és Tisza közti vízválasztó dombsorát, illetőleg a Daciába e vízválasztón vezető útat s a Középhegység keleti ága alatt elvonuló fontos északi és keleti országútat, sőt a sajó-ipolyvölgyi átjárót is, vagyis a pest-szegedi, pest-hatvani s az ipolysajómenti közlekedési vonalat, s legalább annyit tudtak, hogy a jazygok telepjei mely dunaparti római városokkal vannak szemben. Nincs kétség benne, hogy azok, a kik hazánk ősrégészetével foglalkoznak, Salamon ez adatainak bő hasznát fogják venni. Ha Ptolemaeus több számához szó férhet is, de Aquincum helyfekvését feltűnő pontossággal határozta meg, annyira, hogy hibája — 2 perez délnek — a valósághoz képest elenyészőleg csekély, a minek oka az volt, hogy a régi jelzések nem perczek, hanem a foknak törtszámai szerint történtek. Hogy Alsó-Pannonia Ptolemaeus korában rendszeres római útakkal volt-e behálózva, határozottan ugyan nem tudhatni, de több mint valószínű, hogy az útépítés Aquincum vidékén már Trajanus alatt elkezdődött a dunaparti táborhelyek összekötése czéljából. A fennmaradt emlékek, a mértföldmutatók, csak arról tanúskodnak, hogy a rómaiak M. Aurelius markoman háborúja után s főleg Septimius Severus alatt fejtettek ki ez irányban nagyobb tevékenységet. Aquincumból több irányba szakadtak ki az útvonalak, jelesen : Szent-Endre felé a visegrádi szoroson át fel a dunamenti castrumoknak ; Vörösvár felé Szőnynek (Иг iget io) ; Bicskén át Székesfehérvárnak (Curta) ; Csákvár-Bodajk felé Szombathelynek (Sa varia) ; végűi Promoutor felé Adonynak (Salinum) illetőleg Eszéknek (Mursa). Tudva van, hogy a római mértföldmutatók mily fontossággal bírnak geographiai és topographiai tekintetben általán, történeti és hadászati beesőket nem is említvén. így, hogy csak néhány érdekesebb részletet említsünk fel, Salamon a promoutoreszéki vonalon a régi hajóhídnál a budai Dunaparton lelt s a III. mértföldszámmal jelölt mértföldkő méretei alapján Aquincum déli kapujának fekvését határozhatta meg, a szent-endrei szőlőkben lelt másik mértföldmutató VIII. mértföldszáma segélyével pedig északi kapujáét ; a kétséget kizárólag Mursának bizonyult Eszéknél lelt s Aquincumtól vett CLX számmal jelölt