Századok – 1880
Értekezések - PESTI FRIGYES: Szentkláray Jenő: Száz év Dél-Magyarország történetéből - I. 331
340 TÖRTÉNETI IRODALOM. XII. században Magyarországból telepitette volna Erdélybe, senki hiteles adatot nem találhat; ellenben az Erdélyben, Biharban, Szabolcsban s Magyarország nyugoti szélén már a XIII-dik században létezett székely telepekről kétségbevonhatatlan hitelű oklevelek tanúskodnak. — A III-dik részben Nagy János még Huufalvy néhány ellenvetésére törekszik megfelelni, hogy t. i. miért nem fordultak a gepidák 548-ban a longobárdokkal való harczok alkalmával a székelyekhez, ha azok mai hónukban laktak volna, hanem a Maeotis tó mellett távol lakó kuturgurokhoz ? hogyan történhetett, hogy az avarok 250 esztendeig tartott uralkodása alatt a székelyek velők össze nem olvadtak s másképen sem hatottak az avarokra, s mind két kérdésre okoskodással felel, mely eljárás ellen, ha külömben az okoskodás helyes, éppen Hunfalvynak lehet legkevesbbé kifogást tenni, ki az okoskodással való bizonyítást, adatok hiányában, nagyon is erősen szokta használni. Következik néhány adat fölsorolása, melyek Nagy János szerint az Árpád bejövetele előtt mai hónukban lakott székelyekre vonatkoznak. A IY-dik részben Abulfeda, Cazwini, Ibn Daszta arab irók tudósításából, Hammer-Purgstall, gr. Kemény József és Jerney János véleményét követve, szerző azt a tételt állítja föl, mint kétségbevonhatatlan történelmi igazságot, hogy »a székely népet jelen lakföldükön történetileg már a magyarok bejövetele előtti időben föltaláljuk.« E pontra nézve azonban Nagy János tévedésben van. Mert az Ibn Daszta tudósításában említett aszagal vagy eszegel törzset, melynek lakása és a besenyők közt terűit el a magyarok első vidéke, ezen arab író világosan a bolgárok, a Volga mellett lakó bolgárok, egyik törzsének mondja, s előadásából bizonyos, hogy ezen bolgár törzs a Volga mellett tanyázott, a hol a magyarok földe, még mai hazájokba költöztök előtt, érintkezett ezen bolgár eszegelek szállásával. És így az arab írók egyező tudósítása nem a mai székelyföldre, hanem a Volga melléki bolgár eszegelek lakására vonatkozik. — Ezután áttér szerző a székely névnek, melyet ő eredeti nemzeti névnek tart, Íróink által megkísértett értelmezésére. Visszautasítja a székely név, szökely, szék öre értelmezését s általában azt a tant, hogy székely annyit jelent mint határőr ; megtámadja Hunfalvy szószármaztatását, mely szerint a székely név a szék és elve szavak öszszetételéből alakult volna (mint Erdőelvé-bői Erdély vagy Erdély) s Hunfalvy azon merész állítása ellen, hogy a régi nyelvszokás a mark, bánság, határőrség megjelölésére a székely szót használta volna, hivatkozik a Sz. László törvényeiben előfordúló örök (qui dicuntur Ewrek) elnevezésre. Kimutatja, hogy Fejér állítását, ki szerint a székely név nem nemzeti, hanem foglalkozási név, mint
