Századok – 1880

Értekezések - Dr. MARCZALI HENRIK: II. József első foglalási tervei 185

192 I Г. JÓZSEF rabolása, sem Törökország legyőzése és megcsonkítása, így hát nem csuda, ha a philosophus császár is reméli, hogy a békés olajág mellett a győzelem és hódítás babérja is fogja koszorúzni fürtjeit. Három évvel trónra lépése után, azt írja bugának, Francziaország királynőjének, hogy semmin sem fárad, mint népei boldogításán és XVI. Lajos példájának utánzásán. Akkor pedig javában folyt az alku azon terv kiviteleért, hogy Törökország é. ny.-i. részét és Velenczét magának meghódítsa. П. Az 1781. máj. 21-én létrejött orosz szövetséget II. József és Kaunitz egyaránt politicájuk nagy diadalának tekintették. Másrészt Katalin is a legnagyobb örömmel fogadta és szép jövő biztosítását látta benne. A czárnő, a kivel való szövetség tette külügyi tekintetben II. Fridrik fő erejét, elhagyta a régi viszonyt és az Ausztriával való kiegyezés által igyekezett közelebb jutni nagy tervei végrehajtásához. Erre nézve a főokot II. Fridriknek egy 1778-ban előterjesztett terve képezte, ki a császár nagyralátása ellen egy Oroszország, Poroszország és a porta által kötött Triple allianceal, kölcsönös garantia alapján akarta Európa nyugalmát biztosítani. Ez volt a kimondott czél, de tényleg a nagy király Oroszország terjeszkedése elé akart a kölcsönös garantia által határokat vonni,*) Hogy is maradhatott hü a czárnő oly szövetséghez, mely épen vágyának főczélja felé akarta útját elvágni. A porosz szövetség körülbelől olyan volt Oroszországra, mint a franczia a császárra nézve : nagy, világos nyereséget nyújtott, de másrészt némileg megkötötte kezeit. Katalin pedig nem engedte már világot átölelő terveinek semmi akadályozását. Észak Semiramisa, — így nevezték bámulói — Törökország romjain meg akarta újítani a görög császárságot ; unokája, Konstantinus uralkodjék Byzantionban, mint azon nagy császárok, kiknek neve után keresztelték. Az újonnan meghódított Kherson kapuján sokat mondó felirat hirdette az utat Konstantinápolyba. A hideg, számító porosz király csak mosolyogni és gúnyolódni tu-*) Ld. Herrmann: Geschichte des russischen Staates. VI. 27.