Századok – 1880

Értekezések - DEÁK FARKAS: Wesselényi Anna imádságos könyve 1606-ból 164

KÜLÖNFÉLÉK. 165 tét is megírtam ; valamint az sem csupán az én örömemnek oka, hogy e művet II. Wesselényi István, a nádor gr. "Wesselényi Ferencznek atyja, Annának testvér bátyja Erdélyben Vécsen s épen buga számára fordította, •— ámbár megvallom jól esett nekem ismét ez ősrégi Wesselényiekkel foglalkozhatni s ilyen kézzel fogható, közvetlen adatokkal bebizonyítva láthatni, hogy Wesselényi Anna és testvérbátyja István csak ugyan olyan hajlamú s olyan culturáju egyének voltak a milyeneknek én őket a gyakran, sok tekintetben távol eső adatokból következtettem, mondom mindez jól esett nékem s némi elégtételül szolgált irói munkásságomnak: de leginkább meghatott ez imádságos könyvnek elragadó szép stylja és igaz magyarsága, melylyel e remek egyházi szónoklatok le vannak fordítva. Kutatásaim közt a XVI. és XVII. század prozaíróit és költőit sokszor olvasgattam de ez elmélkedéseket szép magyarságban egyetlen egy író sem múlja felül, sőt bizton állíthatom hogy e munka nyelve úgy a nyomtatásban megjelent régibb irodalmi művek nagy része, valamint az okiratok és magány levelek sokszor hatásos nyelvezete felett, magasan emelkedik ki ; s bizonyára e mű minden olvasója velem együtt érezne, látván hogy egy a XVI. század végén s a XVII-ik elején elő laikus főúr ily egyszerűen, ily szépen, ily szabatosan és hatásosan tudott irni. A mű egyszerűen, — de kutya bőrbe — van kötve, csattok helyett zöld szalagokkal volt ellátva ; ívrétben 189. számozatlan oldalra terjed, ugyanazon kéztől egyforma szépírással s nem is nagyon nehéz orthografiával ; megelőzi két oldalon a fordító ajánlása, bugához, Wesselényi Annához intézve, mely egészen a "Wesselényi István sajátkezű írása s melyet egész terjedelmében közölni elég érdekesnek találok : »Az tekintetes és nagyságos Wesselényi Anna aszszonynak az tekintetes és nagyságos keresztszegi Csáki István uramnak meghagyott özvegyének nekem szerelmes aszszonyomnak húgomnak isteni ajándékoknak, bő áldását. Itt ez világon szerelmes gyermekivel Isten szerint való hoszszu élet után, az örök boldogságnak örvendetességét szívből kívánván, szolgálatját és egész atyafiúi szeretetét ajánlja Wesselényi István, mint szerelmes aszszonyának, húgának. Mindennémű embereknek, munkája, fáradtsága és igyekezete a végre szokott lenni, hogy annak hasznát, javát és jutalmát vehessék. Az mely tengeren evező, gályákon járó kereskedő ember mindennémű szerencsétlenségeket felszokott békével venni, haszonnak reménységeért ; ugyan azon végre nem szánja életét vére hullását ama csatázó és hadakozó vitézlő rend; sok elmének törődésével, nyughatatlansággal, éjjeli nappali vigyázással mely-