Századok – 1880
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118
158 DUNÁNTÚLI 1IADJÁRAT sereg megmentéséről gondolkodtak. Bottyán azonban, mesterileg alkalmazott taeticájával nemcsak hogy megvédé a tartományt, sőt a császári tábornagy hadtestét hallatlanúl elnyomorította, három-négy havi időtartamra harczképtelenué tette. A leghíresebb hadvezérek : egy Starhemberg Guido, Halni tin, Pálffy János stb. terveit nem egyszer kijátszá, s a bécsi cs. kir. főhaditanácsnak a dunántúli országrész meghódítását czélozó ismételt utasításai megvalósítását mindannyiszor meg tudá gátolni, ügyessége, erélye, vitézsége, fáradhatlan tevékenysége és hadvezéri tehetségei által, habár olykor viszonylag igen silány eszközökkel és sokkal gyengébb haderőkkel rendelkezett. A hadtestében levő alvezérek közül csak Bezerédy és Balogh Ádám bírtak jelesebb katonai képességgel ; a végrehajtás sikereit gyakran köszönheté ezeknek. Levágatott 3—4000 ráczot s horvátot, vagy 3000 németet, ejtett legalább 1000 hadifoglyot; és igya császári haderőt az 1707-ik éven át 7—8000 emberrel apasztá, — míg saját vesztesége ehhez nem is hasonlítható, s nagyon sokat mondunk, ha azt legfölebb összevéve 1500—2000-re teszszük. Es a mi elveszett is : ki tudá pótolni, mert az átvett 9—10,000 ember helyett végűi 12,000-et adott által. Jelentékenyebb főtisztje az egész évi hadjárat alatt csak három esett el : Moóry István ezredes, Jóua János alezredes, és Szőke Pál őrnagy. Fogságba egy ismert nevű kurucz tiszt sem kerűle ; ellenben Bottyánnak még az őszes dunántúli kurucz rabok kicserélése után is annyi hadi-foglya maradt — közöttük sok tiszt, — hogy az octóber végén Érsek-Újvárba küldött szállítmányon fölül, 1708. januárban 60 horvát s 45 német rabot adtak be Sopronyba à conto, s azonföljűl Csesznek-vára még foglyokkal telve maradt,x) Előbb Babutín és Starhemberg Miksa ; azután Babutin és Pálffy ; végre Starhemberg Guido és Pálffy kísérlék meg közbeszorítani és megverni Bottyánt, mindenkor az övénél jobb hadi anyaggal s túlnyomó erőkkel, — és ő mindannyiszor meg bírá hiúsítani terveiket, Babutínt lassanként, tudjuk, mint tette tönkre, hogy utoljára a támadó ellenfél már csak a békés mene-Eszterházy Antal tábori könyve.
