Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

TTIALY KÁLMÁNTÓL. 127 A győri esetet azonban már meg nem történtté tenni nem lehetett. S Bottyán — kinek különben a folytonos nedves időjárás következtében egészsége is meggyöngült, régi sebei sajogni, lábai dagadozni kezdtek, — a tábornoki adott hitlevelén szenvedett erőszakos sértődést annyira zokon vette, hogy a dunántúli vezényletről leköszönt, s ismételt fölterjesztésekben Rákóczihoz, Bercsényihez kéré fölmentetését, és követelt elégtételt úgy magci, mint a méltatlanul megsértett győriek számára. Ezzel az elmérgesedett ügy lehető legkomolyabb fordúlatot vett, s valljuk be : egész méltán. Hisz az érdemekben gazdag kormányzótábornoknak legtisztább hazafiúi czélzatai magyaráztattak aljas önzésre ; bosszankodva kellett olvasnia indokolatlan feddő leveleket, s a császári párt előtt szégyenkedve értesülnie adott szava, hitlevele, tiszti becsülete nem reménylett compromittáltatásáról. Fájdalmas panaszkodással írja tehát Pápáról 1707. oct. 21-kéről a lengyelországi követségéből nemrég visszaérkezett gr. Bercsényi országos főtábornagy és fejedelmi helytartóhoz: »Tudva vannak Exciád előtt ennekelőtte is tett sok rendbéli alázatos instantiáim s méltó panaszim ; mindazáltal újonnan is kívántam Exciádnak emlékezetiben hoznom magamat. Jó lélekkel írhatom: annyira vagyok a rettenetes dagadások miatt,— alig állhatok lábaimra. Ezenkívül Generális Eszterházy Antal Uram ő Nga is néhány rendbéli leveleiben, — a kit bizony nem érdemlettem volna, — olyan keményen ír s pirongatódzik, hogy én a közönséges haza java félretételével csak magam hasznát üzöm-füzöm, — holott pedig, a mikor fog kívántatni, kész vagyok magamrúl számot adnom, sok becsületes íiri tisztekkel meg is bizonyítanom, hogy valamit hazám s nemzetem szolgalatjára hasznosnak s elömenetelesnek láttam lenni, bizony, serénységgel elkövettem. Kegyelmes Uram, én is szeretem becsületemet ; de bizony erre nézve is annyira megkedvetlenedtem ettül a galyibás commandótúl, hogy többnyire csak álmos szemmel kell néznem a dolgokat is. Mindezeket bölcsen megfontolván Exciád : járuljon hozzám méltóságos úri grátiája Exciádnak, — Isten hírivei had búcsúzhassam már el egyszer valaha ettül a galyibás commandótúl ! Nem azért kívánom, hogy félrevonúljak s az heveröknelc kenyerét