Századok – 1880

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben - VI. 118

TTIALY KÁLMÁNTÓL. 123 reprobálom, s mindenekben kívánok s kívántam is dep enden ter engedelmeskednem ; de, hát Kisfaludy László uram, kapitány (ezredes) lévén, mit competál velem ? Lám, miólta ő Kegyelme közülünk élmene : Generális urammal szép egyezéssel comportáltuk magunkat, mintha soha egymásra nem is nehezteltünk volna, s mindenekben úgy alkalmaztattuk, hogy panasz egyik féltül sem lehet, s az haza szolgálatjában is lehetőleg nincsen fogyatkozás. Megmutatta a sopronyi csata.« Dicséri Bottyán jóakaratát, hogy a b. Freyberg-féle nyert paripát ingyért akará neki adatni, s a köztök most is fennlévő »jó correspondentia« bizonyságáúl mellékeli tábornokának egy barátságos hangú levelét. !) Bottyán és Bezerédy között tehát nem létezett többé keserűség ; de fennmaradt a viszálynak elhintett magva Eszterházy lelkében, és nemsokára felburjánzott. A gr. Pálffy czélzatos levelében Bottyán ellen fölvetett haszonlesési vád ugyanis nem ment ki Antal úr fejéből. Sőt megerősíték azt rendes besúgói, az általunk már föntebb ismertetett szüreti alku balmagyarázatú hirűl vitelével. Tudjuk, hogy Bottyán a fizetetten katonaság nyomorán segítendő, nem önkényűleg, hanem a September 20-ika táján móriczliidai táborába összehívott hadi és közigazgatási főtisztek egyértelmű javallásából határozá el magát, a körülzárolt labanczos helyekkel a békés leszüretelés iránt, váltságdíjak lefizetése mellett, szerződésre lépni ; tudjuk, hogy ezen alkudozásokat a közjövedelmi tanács intézé, ő csak a helybenhagyást tartván fel magának, mint kormányzó-tábornok ; tudjuk végre, hogy a váltságösszegek az említett közgazdasági tanács pénztárába folytak be, és onnét az ezredek számára kiutalványoztalak. És az ítélőtehetség nélküli, könnyenhívő, gyanakvó természetű Eszterházy Antal-J) Ugyanott. V. ö. Eszterházy Antalnak Bezerédy e levelére való válaszát, Érsek-Újvárból, 1707. nov. 10-kéről: »Bezerédy úrnak levelére replicáltatik, hogy igen helyesen esett, hogy Bottyán uram és ő Kegyelme között eredett egyenetlenkedések valahára lecsendesíttettek, és hogy az szép harmónia a tisztek között megfârtatik, igen örvendezve értetik, és hogy az ezután is folytattassék, reeommendáltátik.« (A válasz kivonata Eszterházy tábori-könyvében.)