Századok – 1880

Értekezések - PAULER GYULA: Lebedia Etelköz Millenarium. - II. 98

98 LEBEDIA, ETELKÖZ, bessenyők becsapásainak meggátlására építtetett.1 ) Ezt csak Ked­renos állítja, a XI. századnak egy nem igen megbízható írója, ki — mint gyakran történni szokott — száz évvel később mái­többet tud, mint forrásai, melyekből merített, és rá támaszkodik Rosier, szavait, — nevét elhallgatva — olykép idézvén, mintha azok Konstantinus 42-ik fejezetében foglaltatnának.2) Abból, bogy a magyarok már 839. körűi valahol a Duna torkolatánál barczoltak, és 862-ben már a keleti-frank biro­dalombanmegjelentek, sem következtethetni, Dümmlerrel,3) hogy már ez időben a Sereth és Pruth vidékén tehát Etelközben laktak. E kalandokra Lebediából is indülhattak. Későbbi hadjá­rataikban, a mai hazából, a Loireig, Calabriáig, Brémáig, ép x) ъЕвть Sè '/.aï умта rov Tavtiïv ттотацог, uç rocg rs JLAT&vccxlraç ÏVTTVÎHV xccl CCVTOVÇ dieiçysl TOVÇ XaÇcépovç txstfhv.« Theophanes Cont. bonni kiadás. 122 —123. Stritter (III. 567.) a byzanti irók párizsi kiadásából idézvén, ez írót Konstantin foly­tatójának nevezi, s e néven fordul elő a Corpus Scriptorum Byzantino­rum velenczei kiadásában is, mit csak azért emelek ki, nehogy valaki Konstantin folytatóját valami külön írónak tekintse, mi még Pothast jeles müvén : »Wegweiser durch die Geschichtswerke des Europäi­schen Mittelalters« is megesett. 2) Rosier i. h. 163. 1. 1. jegyzet alatt írja : Const, с. 42, s azután következik Kedrenos görög szövege, mely a bonni kiadásban Kedrenos Skylitzes művének II. kötetében, a 129. 130. lapon olvasható. Rosier becsületére hajlandó vagyok hinni, hogy Kedrenos nevének kimaradása csak nyomdai hibának következménye, vagy pedig — mi még valóbb­színű — nem egészen pontos jegyzetei, melyekből dolgozott, ejtették tévedésbe. 3) De Arnulfo rege 79. 1. Szabó Károly i. li. 85. 1. egyébiránt kétségbevonja, hogy e két hadjáratban a magyarok szerepeltek volna és kisebb munkáiban (/. 112. I.) Kemper József értekezésére is hivatko­zik : De Migratione Ungarorum e Lebedia ct Atelkuzu, melyet miután sem könyvtárakban nem találtam, sem könyvárusi utón megszerezni nem bírtam, ő volt szíves velem közölni. Kemper inauguralis dissertatió­jában bizonyítani igyekszik, hogy Hincmár szövege interpolált, okosko­dásában főkép Reginora támaszkodik, ki a magyarokat addig teljesen is­meretlen népnek mondja (4. 1.) De okai nem meggyőzők, ámbár czáfola­tukba nem bocsátkozunk, mert kitűzött tárgyunk érdemére — minthogy Dümmler következtetését amúgy sem fogadjuk el — semmiféle ha­tásuk nincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom