Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718
meg az oláii incolatus ekdélyben. 737 Szilágyi Sándor is,x ) a kik hasonlóképen a hussitáké mellett az oláhok üldözését látják. Miért vau ez így? Azért, mert a magyar történelem-írók a XIV., XV. századokbeli társadalom és ethnograpkia viszonyait a XIX. századbeli állapotok színében tűntetik föl s ezek mértékével írják le. Most újra kérdezzük : mi része volt az oláhságnak emez 1437—1438-ki mozgalomban ? Erre az oklevelek világosan felelnek. Az 1437. július elején írott levél »ex parte universitatis Hungarorum« adja elő a tized, kilenczed, a szabad költözlietés, a vagyonról való rendelkezbetés, az úri szolgálat, a sóbányák körüli fuvarozás, és hadak élelmezése iránti panaszokat, meg az egyezkedést ; mind ez tehát nem az oláhságot, hanem csak a magyar jóbágyságot illette. Mintha tized-fizető püspöki és káptalani oláhok nem is volnának, annyira nincsen említés azokról a nevezett levélben ; jele, hogy kevesen valának aránylag, s ha azokat is a püspök egyházi ti lalma sújtotta, tehát ők a római katolikus egyházhoz tartoztak, mi akkor épen rendkívüli dolognak nem tetszik vala. Elég az hozzá, a híres juliusi oklevél mind az említett sérelmeket és az azokra nézve tett intézkedést »ex parte Universitatis Hungarorum« adja elő; hisz akkor világi földes úrnak nem is valának még oláh jóbágyai. — Ügy de »Paulus magister de Vajdaháza« úgy áll abban a levélben, mint »vexillifer Universitatis Hungarorum et Valachorum,« tehát benne valának oláhok is a mozgalomban. Benne ám, s az oklevél hasonlóképen az ő részöket is világosan evvel fejezi ki: »quiuquagesimas vero regali jure dicatas, prout est dicata, non expectando relationem a Begia majestate super allevatione ejusdem, exsolvant.« Az oláhok a kik a királynak tartoznak vala ötveneddel, hozzájok csatlakoztak volt ugyan a feltámadó magyar jóbágyokhoz, s ha valami engedést kaphatnának az ötvened-fizetésben, azt szívesen látnák : de az alkudó felek semmi változtatást nem tartanak helyesnek; igazságtalanság nem történvén a királyi ötvened kirovásánál azt készek fizetni, úgy a mint ki van róva. Ez a mozgalom tehát legesleginkább a magyar jóbágyokat ösztönözte nem a király 1) Szilágyi S. Erdélyország története, I. 122.
