Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718

726 í50lla márton és kder károly sukra nézve schismatilmsok s mert idegen a nyelvök, bajos őket a keresztyén hitre téríteni. De hasznosak, mivelhogy minden szolgálatra kén) szeríthetők (isti propter linguam peregrinam difficulter converti in fidem Christianam possunt. Utiles sunt, quia ad omnia servitia coguntur). — íme még Naprágyi tudósítása korában is azon társadalmi viszonyban találjuk az oláhokat, a melybe az üres és hegyes vidékeken lassankint kenézeik alatt meg-megszállván, jutottak volt. Ebben a viszonyban a történelem nem találhatná őket,ha a hajdani római lakosságnak közvetetten és szakadatlan utódai lettek volna ; akkor se hivatal-, se személy-neveik nem váltak volna mind-mind szlávvá ; akkor a kyrillus-írás, melyet az erdélyi nép patkó-írásnak nevez (a betűk alakjáról), soha sem juthatott volna hozzájok ; sőt mikor a magyarok a római egyház nyelvét, írását el kezdék tanúim, ők mint erdélyi rómaiak, leghathatósabb segédjei váltak volna Sz. Istvánnak és Sz. Lászlónak, s a Sz. Gellért-féle buzgó hitterjesztők nem Olaszországból, hanem az erdélyi Romániából jöttek volna ide. 9. §. A társadalmi állapot jelleméhez a vallás tartozik leginkább. Mit tudunk az oláh vajdák és kenézek vallásáról ? Ha visszamegyünk Sz.-István idejéig, jó emlékezetünkben tartani, hogy akkor még nem uralkodott az az elfogultság és gyűlölet a keleti és nyugati egyházak között, a melyet a Cerularius pátriárka fellépése (1054-ben) után leginkább a keresztes hadjárások élesztének. A legendák szerint Sz.-Istváu nemcsak Rómában és Jeruzsálemben, hanem Konstantinápolyban is tett alapítványokat ; az utolsó városban egyházat is épített volna. E legendák annak tanúi, hogy akkor nem vala gyűlölet a két egyház között. Sz.-István 1011-ben görög apáczák számára egy kolostort építtetett »a veszprémi völgyben«, s azt görög nyelven írt oklevélben bő adománynyal gazdagította meg. A Sz.-Gellért legendája is azt beszélli, hogy Ahtum, mint a görög egyház híve, Maros városában (in urbe Morisena) keresztelő Sz.-János tiszteletére egy monostort építtetett s abba Bödönből apátot és görög szerzeteseket hozott volt. Szükségtelen tehát a nem bizonyos Hierotheus püspökségére gondolni, mikor görög egyházhoz tartozó hívek nyomaira találunk akár Erdélyben, akár Magyarországon. Azok, a mennyiben nem a magyarok megszállása előtti korbeli