Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718

724 í50lla márton és kder károly hogy az oláhok Erdélynek utóbb érkező jövevény lakosai. A tizeddel Sz. István rendelete szerint mindnyájan, nemesek, nemnemesek tartoztak volt ; láttuk, hogy IY. Bélának 1263-ban kelt oklevele a királyi összes jövedelemnek tizedét az ország főpüspölcének, az esztergami prímásnak, juttatá. Különösen az erdélyi püspök tizedére nézve III. András 1291-ki oklevelének 26-dik czikke rendeli : »A sz. királyok törvényei szerint a termések tizedét (décimas frugum) úgy tartoznak fizetni, hogy minden nemes vagy nemességre jutott szász minden ekétől egy fertót ád tized fejében> de a nemesek és nemes szászok jóbágyai minden kepétől (capetia) egy pondo-t. 1328-ban Károly király meghagyá Tamás vajdának, hogy biztosítsa Andrást, erdélyi püspököt, és a káptalant minden joguk élvezetében akárki ellen is, a ki tartozásainak és tizedének megadásában (qui in sol vendis suis juribus, suarum decimarum solutionibus) akadékoskodnék. Tehát, úgymond a király, minden szászt, székelyt, magyart akár nemest akár nem-nemest tartozásaik teljes megadására kényszeríts (quoslibet scilicet Saxones, Siculos, Hungaros nobiles et ignobiles ad plenam eisdem reddendam justitiam cogas et compellas). *) Ebben világosan elő vannak számlálva az erdélyi társadalomnak tized fizető osztályai, t. i. szászok, székelyek és magyarok, akár nemesek akár nem-nemesek, a kik földmívelésből és annak jövedelméből élnek vala. Ezek közt az oláhok nincsenek megemlítve, pedig ők 1328. tájon igen sok helyütt tanyáztak már; hisz IY. Béla 1263-ban a tőlök járó ötvenedet is a királyi jövedelmek közé számlálá. Azért nincsenek megemlítve, mert akkor az oláh vajdák és kenézek oláhjai csiqián királyi várak erdeinek irtoványain pásztorkodván, juhaiktól, sertéseiktől a szokott adót igenesen a királynak, azaz várai porkolábjainak fizetik vala, miből az erdélyi püspöknek semmi sem járt. — Később változik ez ; az erdélyi püspök és káptalan a magok püspöki és káptalani birtokaira is telepítenek oláhokat, a kik szántó-vetőkké lesznek, s azoktól, mint püspöki és egyházi oláhoktól szednek tizedet. Mert a püspök saját bandériumot köteles tartani, a káptalan pedig pénzt fizetni a had>) Fejér Cod. dipl. VIII, 3. 269.