Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - IV.718

meg az oláii incolatus ekdélyben. 721 közemberek, a kik nem saját, szállásaikon, hanem ide-oda szétszórva az egész tartományon élnek; kevesen ugyan nyilt helyeken laknak állandóan, legtöbben a hegyeken és erdőkön bujkálva tanyáznak marháikkal (nec in propriis sedibus sed sparsi binc inde per totum regnurn, rari in apertis locis incolae, montibus ac silvis plerumque cum pecore pariter abditi sordide vitám ducunt. l) Ugyanezt mondja az erdélyi Reichersdorff György 1550-ben : »Valachi etiam banc terrain, sed sparsim, sine sede fixa, iucoluut.« 2) Ilyen életmód igen kirívó a fejlettebb társadalomban ; terhére is van annak, mint napjainkban is a kóborló czigányoké. Lajos az 1366-ban kiadott oklevelében megvallja, hogy Erdélyben a gonosztevők, különösen az oláhok kiknek állapotjok rendetlen, mindennap számtalan bajt okoznak. Azért teljes jogot enged a nemességnek és általában az országnak, a gonoszok, különösen az oláh gonoszok kiirtására. A ki arról ismeretes, hogy zsivány, rabló vagy egyébként bűnös, azt, még ha tetten nem éretik is, meg lehet ölni, ha ötven ember vall reá ; nemesre 50 nemes, nem-nemesre 50 nem-nemes. A kit tetten érnek, azt a megsértett maga ölheti meg. ha felekezetéből heten tanúskodnak ellene. Ha köz oláh vádoltatik be, akárki tanúskodhatik ellene. Minthogy nemes gonosztevőnek megbüntetésére ötven nemesnek a beleegyezése (approbatio) kívántatik meg, a király által megerősített kenéz annyit ér, mint egy nemes, királyilag meg nem erősített kenéz pedig csak egy negyed embernyit ér, mint a falusi biró (ubi unusquisque Kenesus per nostras literas regales in suo Kenesatu roboratus, pro uno vero nobili acceptatur, commuuis autem Kenesus pro villico unius fertonis.) 3) Szinte még jobban megvilágosítja a következő egyezség a XIY. századbeli állapotot Erdélyben. A Nagy-Szeben körül lakó oláhok egyre sértegetvén a szászokat, ezek vissza-vissza toriák a sértéseket ; a kölcsönös bosszúállásnak tehát nem vala vége. Goblin püspök közbejárá-Kovachich. Script, minores. II, 106. 2) Chorographia Transilvaniae, Vicnnae, 1550. 3) Katona X, 375.