Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - III.668
(.70 holla márton és éder károly vassuk az oklevélben »inier terras Olahorum de Kircz« ; a monostor apátja tehát a tatárjárás után ereszté reá azokat. — Naszód 1264-ben iires és lakatlan vala (vacua et habitationibus carens); még 1279-ben Zarvad (Szarvad) külső Szolnoki birtokról mondja az oklevél, bogy a tatár feldúlás ólta lakos nélkül van (propter insultus et devastationes Tartarorum esset kabitatoribus destituta). Még többet lehetne ilyet felhozni, pedig csakugyan nem minden pusztító néptelenítésről van okleveles emlékezés. Az üres és lakatlan földre szívesen fogadának új lakosokat, tehát oláhokat is, mint a következőkben látjuk. IV. Béla már mint »rex junior« Kúnország királyának nevezte magát, sőt az 1233 évbeli oklevélből (Bela Dei gratia primogenitus regis Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Serviae, Galliciae, Lodomeriae, Bulgáriáé, Cumaniaeque) az tetszenék ki, hogy II. Andrást is »Cumaniae rex«-nek nevezik vala. Erre tékát a kúnok térítése, a kún püspökség felállítása, s leginkább az szolgáltata okot, bogy a pápa Kúnorsságot a magyar királynak, s különösen Bélának gondjaira bízta 1228-ban (Szalay, Magyarország története II. 18.) *) A tatárjárás a mai Moldovában és Oláhországban is nagy változást tőn ; a lakosság híja ott is meglátszik. »Minthogy az ország a tatárok becsapása által mind vagyonában, mind lakosaiban nagy vesztességet szenvedett, a jeruzsálemi ispotály vitézeinek (a johanniták) nagy mestere Bem*) Dr. Ficker A. a Bécsben megjelenő »Statistische Monat-Schrift«-ben Schwicker »Statistik des Königreichs Ungarn« (Stuttgart, 1877.) ismertetvén, s azt külön nyomatban is kiadván, ennek 3. lapján ezt állítja : »Dass der Titel »res Cumaniae«, welchen Bela IV. seit 1235 führte, sich auf die von geflüchteten Kumanen oecupirtcn Theile Ungarn's bezog, unterliegt wohl keinem Zweifel.« Ficker t. i. a Negruvoda (Fekete vajda) kiköltözését Erdélyből a XIII. század vége felé valóságos történetnek tartja, — melyet már Hasdeu is »mythos«-nak néz —, különben sem ismeri azon kornak történeteit és ethnograpliiai viszonyait Magyar- és Erdélyországban. Julianus barát 1237-ben jára »Nagy Magyarországon« ; azon év utolsó napján tére haza, egyszersmind azon hírrel is, hogy a tatárok megint nyugatra készülnek becsapni. Kuthen és kunjai csak 1239-ben menekülének Magyarországba; tehát Béla 1235-ben nem az ezek által megszállott területről vehette fel a »res Cumaniae« czimet.