Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - III.668

(.70 holla márton és éder károly jétől szerezték volt. Trulli és Gallus között most egyezség történik, mint két igénylő között, mi igen közönséges tény az akkori viszonyokban. Tehát abból a káptalani oklevélből is az oláhságnak igen-igen csekély társadalmi szerepe látszik ki. Általában forrásaink csak kezdik emlegetni, s még arról is hallgatnak, hogy milyen vallásúak ? az pedig mind az erdélyi püspök és káptalan, mind a kertzi monostori apát előtt nagy érdekű vala. De ebbeli hallgatás vagy véle-nem gondolás is azt mutatja, hogy csekély helyet foglalnak vala el az akkori társadalomban az oláhok. Négy évvel utóbb álmélkodással hallja Gergely pápa, hogy azok nem mind katolikusok : de ezt nem az Erdélyben imitt-amott előbukó oláhokról, hanem az Erdélyen kivűliekről hallja. A kunok térítésére nagy gondja volt a magyar klérusnak, s kún püspökség is lett 1228 tájon, habár nem tudni hol ? Milkón-e vagy másutt? Az uj püspökséghez csatolt székelyek nem szeretik vala a kun nevet : Theodorik kun püspök oktatja tehát 1228-ban, mondván : Ugyan mit tesz a névnek változása, ha nemzetetökhöz ugyanabban a viszonyban maradt meg a püspökség (eadem manente erga vestram nationem Episcopatus ratione et virtute) ? A Krisztus egyházában együtt lehetnek farkasok és bárányok : miért nem férhetnének abban össze székely, kún és oláh (quidni etiam Siculum cum Cumano et Yalacho ?) Ezen szók azt jelenthetik nekünk, hogy az erdélyi kevés oláh, s a megtért kúnok közt élő oláh a katolikus püspök alá tartozik vala. De máskép állott a dolog a külső oláhoknál, mint már emlitém. Tudniillik : 1234-ben IX. Gergely pápa ezt írta: A mint hallottuk, a kúnok püspökségében vannak, a kik magokat oláhoknak nevezik, s ámbár névszerint keresztyének, mégis külön szertartásokat követnek, s olyanokat tesznek, a mik ellenkeznek a keresztyénséggel. Megvetik a római egyházat s a szentségeket nem kún püspökünktől fogadják el, a ki ott megyés püspök, hanem görög szertartású ál-püspökökhöz folyamodnak, sőt Magyarországból is magyarok, németek és más igaz hitűek, az oláhok közt való tartózkodás kedviért, hozzájok csatlakoznak, s mintha velők egy népet tennének, az ő egyházi szentségeiket fogadják el. Azért meghagyja a kún püspöknek, hogy a nyelvöket tudó alkalmatos embert ren-