Századok – 1879
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - IV.629
tiialy kálmántól. 649 lakosok biztos tudósításaiból értesült a szerémségi ráczok készületeiről ; ugyanis »a Dráván túl lévő ráczság, lovas s gyalog, öszvegyűlekezvén, derekasan költözik által a Dráván Eszéknél, az híd végén innen levő erdőbe.« Decs, Öcsény és Nyék tolna-megyei falvaknak ágyúvonó-ökrök előállításáról is van rendeletük az eszéki várparancsnoktól. Mely ráczoknak »szándékát Simontornyára hirlelik.« *) Bercsényi válaszában, Szemerének e rácz hírére — bár az elég fenyegetőnek látszott — nem reflectál ; tudta, hogy Bottyánnak, mint túl a dunai vezénylő-tábornoknak, lesz gondja Eszék tájára is ! És valóban, az ezredének hét századával Pécs és Szigetvár között állomásozó Balogh Ádám visszariasztotta e ráczokat, a kik érintett mozgalmának többé semmi nyoma.2 ) Ellenben a Szent-Gellérthegy aljában lakozó rácz katonaságot, a budavári helyőrség kivihető részével egyesítve, újólag fölhasználá a budai tábornok Pfeifershoven báró. Ugyanis július közepén egy, Szekeres és Gál Márton hadaiból álló 400 főnyi kurucz csapat annyira megfészkelé magát a budai hegyekben, hogy a szőlőmunkára kijárókat s katonai fedezetöket mindúntalan megrohaná, s levagdalván belőlök, a várkapukig be-beűzi vala. Pfeffershoven tehát július 20-ika táján, összeszedett hadával kitört e kuruczokra, s 30—40 embere veszedelmével, állítólag 90-et leölt és 60-at elfogott közűlök,3) nyilván leginkább Gál Márton szabad-hajdúiból. Ezzel aztán Buda háborgatását kis időre megszűntette. És most térjünk vissza a háború főszinterét képező Rába-és Lajta-vidékekre. * * * *) Szemere idézett levele. 2) Szent-Miklóssy János jász kapitány is azt válaszolja Nagy-Kátáról 1707. aug. 2-ikán Bercsényinek, midőn a baranyai rácz gyülekezet híre egy hónap múlva — tán szándékosan — felújíttatott: »Kegyelmes uram, se Fejérvárnál, se Budánál, de let/főképen Veresmartnál (Pécs és Eszék közölt) gyülevész rácz és horvát hadaknak híre nincsen.« О kémjei által mindent jól megvizsgáltatott. (Eredeti levél a kir. kamara archívumában.) 8) Archív. Rákócz. Il-ik oszt. III. köt. 331. 1.
