Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

meg az ola ii incolatüs erdélygkn. 563 A magyar hadakozás a görög császárral 1153-ban kezdődók II. Géjza alatt a kinek két öcscse, László és István, Manuelhez (1145—1180) szökött, a ki őket Géjza (1161.) halála után a királyi székbe ülteté III István, Géjza fija ellenére. A két nagybátyja halála után III. István folytatá az uralkodást, öcscse a jövendő III. Béla Konstantinápolyban nevelődvén, hogy Manuel utódja lehessen. Azonban III. István 1173-ban meghalván, az öcscse, Béla következék, sógora lévén Manuelnek. Ez 1180-ban meghalván, kiskorú fija, II. Alexius, három év múlva nagybátyja, Andronicus, kezétől vevé halálát. Andronicus alatt III. Béla Branicevo-t, Nis-et és Zofiát foghilá el. Andronicust is gyilkos kéz ejtvén el, II. Izsák Angelos lőn császárrá 1185-ben. Ez III. Bélánk leányát, Margitát, jegyzi el magának, fényes lakadalmat készíttet, melyre a költséget új terhes adóval kellett behajtatni. Ezen adó leginkább a balkáni lakosokat sérté ; fellázadának tehát Aszan és Péter vezérsége alatt 1186-ban, s így keletkezék az új Bolgárország, melynek uralkodói magukat bolgárok és oláhok királyainak nevezék. Az elszakadás miatt támadt hosszú háborúban, mint mondtam, még nagyobb lőn a népköltözés Dunán innenre, mert a kúnok hathatós segédjei valának az Aszan népének. Dunán innen legelőször 1164-ben találunk oláhokra, még pedig Halicsban, vagy Galicziában, a mai Bukovinában. Manuel császár t. i. a kis öcscsét, Andronicust, Nis és Branicevo kormányzójává tette volt. Ez a császár ellen törekedvén és fogságba kerülvén, abból kiszökék és Halics felé igyekvék menekülni. De »midőu Andronicus félni megszűnt, mintha immár ment volna az üldözőktől, elérvén Halicsnak határát : akkor esék még igazán a vadászok tőreibe. Mert megfogák a vlakok, a kik szökésének hírét vették volt, s visszavivék a császárhoz«.1) (Andronicus kiengesztelődvén Manuellel, utóbb ennek kiskorú fijának, II. Alexiusnak, társa és gyilkosa lőn 1183-ban). Ez a történet is mutatja, hogy azon időben népközlekedés vala a Dunán inneni és túli tartományok közt. Előre bocsátván ezt, fordúljunk Erdélyországra. HUNFALVY PÁL. Niketas Chouiates, Bonni kiadás, 171. lapján. (SvXltyjnfkq TIAÇÀ ВЫ/MV).