Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

meg az oláii incolatüs erdélyben. 549 sokan fellázadának, köztök saját öcscse, Bruno is. De Henrik győzvén, Bruno Magyarországba Gizella testvéréhez meneküle. István közbejárására Henrik az öcscsével kiengesztelődvén 1004-ben, ez utóbbi 1006-ban ágostai püspök lön, s mint püspök ismét meglátogatá Istvánt. Szent-Bruno a rokona Henrikhez írt levelében azt mondja, hogy midőn a magyarok országában tartózkodott, a király öcscse, püspök Bruno, értesíté, mennyire aggódik a király miatta, ki a pogányok térítésében fáradozik. О nem félti életét, kész akármikor meghalni, csak terjeszthesse az evangéliumot, Egész évig, úgymond, hiába, azaz térítő foglalatosság nélkül, ülvén a magyaroknál, a besenyőkhöz, a pogányok legkegyetlenebb népéhez, indúltuuk, Bősz országnak vévén az utat, A roszok hatalmas és gazdag fejedelme (senior Rutorum, Ruzorum, magnus regno et divitiis) egy hónapig tartóztatá viszsza, mert a besenyőktől halálnál egyéb nem várna reá. — (Ez a fejedelem I. Vladimir (980-1015), a ki a lengyelektől 981-ben Cserven, Presmysl s más városokat ragadt volt el, a mai keleti Galicziában, a melyekről utóbb a Cservenci Ruszj = Veres Oroszország, neve lett. Bruno tehát Magyarországból a mai keleti Galicziának indúlván, úgy juta Kievbe I. Vladimirhez.) — Az orosz fejedelem álomban is vévén felsőbb intést, ne tartóztassa fel Brúnót, ezt és társait két nap-járásnyira kíséré el országa végéig, melyet erős és hosszú sövénykerítés biztosít vala a besenyők becsapásai ellen. Itt végződik országom, így búcsúzék el Brúnótól a fejedelem, s itt kezdődik az ellenség földje. Még egyszer kérlek, ne veszejtsd el magadat és társaidat. Tudom, már holnap ízleled a keserű halált. — De Bruno megyen ; két napig halad befelé baj nélkül. Harmad napon, mi szombat vala, körül zúgják már a vad besenyők. Vasárnapon többen csoportosulnak össze, de élni hagyják a nagy gyűlésig (donee per currentes nuncios universus populus congregaretur ad concilium). Ek* kor, egy hét múlva, előveszik társaival együtt, korbácsolják, kínozzák egész nap, nemcsak őket, hanem lovaikat is. Mégis az okosabb előkelők, megtudván tőlök, hogy javok végett jöttek hozzájok, erőhatalommal szabadítják ki a dühös nép kezéből (donec qui nos de mauibus eorum bello rapuerunt, maiores terrae, audita nostra sententia, cognoverunt, ut sunt sapientes,