Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

548 bolla márton és édell károly ott lettek volna. De mert nincsenek Erdélyben rumunok 950 tájon, azért nem ütközik össze Hierotheus püspök a képzelt rumun püspökökkel, s azért nem szerepelhetnek Konstantinus politicájában sem. Azt mondtam följebb, ha igaz a Folyamodás és általában a rumun irók állítása, hogy a magyarok idejöttekor oláhok bírták Erdélyt, a kik államot is képeznek vala : tehát ezen oláhok leginkább a magyarok (turkok) és besenyők között négynapjárásnyira terjedő földön laktak volna. Ezt a következő tanúság miatt is magyarázni kell. Konstantinus azt írja a besenyőkről: »Tudni kell, hogy az egész besenyőség nyolcz törzsre oszlik, ugyanannyi nagy fejedelem (fiéyag aoyjuv) alatt. Négy törzs a Deneperen túl van ; a négy többi törzs a Deneperen innen nyugat és éjszak felé, úgy mint : a Giaze-Chopon közel van Bulgáriához, az Alsó-Gyláé a türkökhöz, a Charaboi-é Bosziához, a Iabdi-Ertemé Eosziának adózó vidékeihez, a viltin-ek, derevlin-ek, lenzenin-ek és a többi szlávokhoz. Besenyő ország az uzokhoz és kozarakhoz öt nap, az alánokhoz hat nap, Mordiához tiz nap, a roszokhoz egy nap, a türkökhöz négy nap, a bolgárokhoz fél nap járásnyira van.« Ugyancsak Konstantinus a magyarok lakását így írja le, »hogy Belgrádtól fogva túl a Dunán laknak ; de innen a Dunán is a Duna és Száva között. Továbbá laknak a Timeses (Temes), Tûtes (?), Moreses (Maros), Krisus (Kőrös) és Titza (Tisza) folyók mellékein, meg Nagy-Moráviában (a mai Pozsony, Trencsén, Nyitra, Zólyom megyékben), a melyen az előtt Sphendopluk (Svatopluk) uralkodott volt.« Erdélyt, a melynek neve sem vala még, nem említi meg Konstantinus, vagyis a Maroson kívül más erdélyi folyót nem nevez meg. Minthogy 950 tájon a besenyők »alsó Gyla« törzse a türkökhöz vala közel, a távolság pedig ezek és a besenyők közt négy nap-járásnyi földre terjedett : méltán felvehetjük, hogy a képzelt rumunok leginkább ezen a földön laktak, ez pedig a mai Erdély lett volna. — A következő tanúság Querfurti Szent-Bruno levele II. Henrikhez Szent-Istvánnak sógorához, melyet egy rövid tájékoztatással vezetek be. III. Otto német császár 1002-nek elején halván meg, a bajor berezeg II. Henrik, Istvánunk sógora, lőn utódja. Ellene