Századok – 1879

Értekezések - BALLAGI ALADÁR: Szabó Károly: Régi magyar könyvtár ism.519

522 történeti irodalom. hány száz könyvtárában nem a czímtárakat, hanem magokat a könyveket szorgalmasan átlapozta, csak akkor szánta rá magát, hogy eleget tegyen a sürgetéseknek, s nagy művét a magyar tud. Akadémiának fölajánlja. Látszik, hogy tudatával birt annak, miszerint e fajta munkát nem lehet elég korán elkezdeni1) s nem lehet elég későn a nyomdába adni. E halogatás áldásosán gyümölcsözött ; mert e mű legbecsesebb adatai épen azon ritka vagy egyetlen példányok leírásában fordulnak elő, melyeknek ismeretéhez a szerző csak e legutóbbi két év alatt jutott. Volt azonban, tisztán lélektani okokra visszavihető hátránya is. Ha valaki közel húsz esztendeig dolgozik egyugyanazon munkán, annak rendszerére vonatkozólag idő folytáu különböző nézetekre jő, melyek ily természetű tárgynál az egyöntetű leírást szerfölött megnehezítik. Véleményünk szerint tehát, Szabó Károly huzamos kutatásaiban gyökerezik művénél: egyik legfőbb érdeme, de a mellett rendszerének némi következetlensége. Példákkal világosítjuk föl állításunkat. Az ajánlatok a legtöbbször föl vannak ugyan endítve, de soklielyt figyelmen kívül maradtak. A könyv alakja sincs mindenütt megjelelölve. Egy ugyanazon mű különböző kiadásai nincsenek mindig beiktatva. A czíműl álló vezérdatumok közül a csak hozzávetőleg meghatározottakat néha zárjel közé teszi, gyakrabban azonban semmivel sem különbözteti meg a könyvcziméről másolt biztos adatoktól. Az üdvözlő versek szerzői nincsenek mindenütt megnevezte ; az eddig felhozottak közt ez a legnagyobb fogyatkozás, mert itt már szerzőkről van szó. Úgy látszik, hogy a naptárakkal s a XVIII. század termékeivel nem foglalkozott annyi ideig, mint egyéb tárgyú s előbbi művekkel. 1572—1711-ig 19 különböző helyen adtak ki magyar naptárakat. Hihető, hogy ezekből, a mondott idő alatt legalább hatszáz évfolyam hagyta el a sajtót. Már pedig Szabó Károly mindössze csak 153 évfolyamot ismertet, s ezeknek is egyrészét csak irodalomtörténeti följegyzések alapján, míg a többiből majdnem fele része mint egyetlen példány van fölvéve. Azóta Eraknói Vilmos csak a múzeumi könyvtár régi könyvtábláiból 22 ismeretlen példányt áztatott ki s fedezett föl.2) -1

) Kézzelfogható példa erre a »Rendeles .... mellyec szerent, eleteket rendellyenec .... a tiszteletes Sôts legényec. Colosvarot. 1560.« czímü füzet, melynek a kolozsvári szűcs czéh ládájában létezett egyetlen példánya az 1876-ki tűzvész alkalmával elpusztulván, emlékének fönnmaradását csak annak köszönheti, hogy Szabó Károly már előbb foglalkozott jelen müvével, s czíinét még idejében lemásolta. 3) Magyar Könyv-Szemle. 18 78. 251—302. 1.