Századok – 1879
Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - I.510
meg az oláii incolatüs erdélyben. 513 vallása. S vájjon a rumun püspökök és pópák legeslegújabb izgatásában nincsen-e része már is a szt.-pétervári buzdításnak, nem tudom ; de hogy őket a római jog kapatja el annyira, előttem legalább kétségtelen. Nemcsak históriailag érdekes tehát tudni, mit foglal magában ama folyamodás, mint igyekezett azt Bolla. Márton helyreigazítani, s milyen kritikai jegyzetekkel kisérte Eder Károly annak a kiadását, >) hanem politikailag szükséges is. A jelenkor tájékozódása kivánja meg látni, van-e igazán valami alapja annak, a mit a nevezett folyamodás történelemnek ád ki, s Szt.-Pétervárott is annak ismernek el ? Ezen fordul az egész dolog. A históriai érdeknek úgy felelhetek meg legjobban, ha előbb szakaszonként közlöm a folyamodás tartalmát, s Bolla Márton helyreigazításait, meg Eder Károlynak kritikai észrevételeit, azután pedig mind az állításokon, mind a tagadásokon túl menvén, azt mutatom meg, hogy a Folyamodás képzelt históriát terjeszt elő, mi által úgy tájékozódhatunk, hogy aunak históriai megczáfolása is szükségtelenné válik. I. »Az oláh nemzet Ő Felségétől a régi jogokba való visszahelyezését kéri, a melyektől őt a mult században fosztá meg nem törvényes hatalom, hanem az idők igazságtalansága. (Ut sibi reddantur pristina jura, quibus seculo superiore nulla auctoritate sed iniqua duntaxat temporum illorum sorte exspoliata est.) Az oláhság Erdélynek legősiebb nemzete, mert a Traianus gyarmataitól származik. A római császárok uralkodása Traianus után is néhány századig állván fenn, azon idő alatt a keleti szertartású keresztyénség is Protogenes, Gaudentius, Niketas és Theotimus püspökök működése által terjede el abban. A III. századtól fogva barbár népek foglalának ugyan helyet az ország némely részein : de azért a románság sohasem x) Supplex libellus Valachoi-um Transsilvaniae jura tribus receptis nationibus communia postliminio sibi adseri postulantium. Cum notis histoico-criticis I. C. E. cívis Transsilvani. Claudiopoli 1791.