Századok – 1879
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - III.453
TlíALY KÁLMÁNTÓL. 471 A martius második felében és április elején Dunántúl történt hadi eseményekre nézve aránylag nagyon hiányosak a tudósítások. Valami lényegesebb nem is igen adhatja vala magát elő, miután mind a két fél hadainak zöme, a már jelzett vonalakon lévő szállásain pihené a téli súlyos hadjárat fáradalmait. Csak kisebb, 500—1000, legfölebb 2000 főből álló csapatok kalandozának, portyázó és az ellenséget nyugtalanító vállalataikra, által a Rábán, mely folyamot bár a németek még oly gondosan őrizik vala is : a terepviszonyokkal apróra ismerős fürge kurucz lovasság mégis módot talált itt-amott, gázolva és úsztatva, által-csapdozni. így april 10-kéről olvassuk b. Berényi Ferencz naplójában : »Rabutin és Guido curpusa (hadteste) Szent-Gotthárdtúl egész Kapuvárig csinált lineát ; mindazonáltal 2000 kurucz 2-ik áprilisban általcsapott a Rábán«, s néhány németet vitt el rabúl. Ismét, april 13-káról: »A magyarok megint általcsaptak a Rábán, és a németeknek való élést (elnyervén,) általvitték a Rábán.« Pedig bizony, a németek a Rábavonalon e nélkül is nagy szűkében valának az élésnek, s oly nélkülözések közt tengődtek, hogy а к. k. Hoff-Kriegs-Rath már martius végén a sok sanyarúságot megúnt zsoldos-seregnek föllázadásától tartott. Ugyanis Tiell alelnök Bécsből 1707. mart. 30-kán kelt levelében aggodalmasan írja Eugen herczegnek, hogy a Rába melletti vonalon nem lehet megmaradni, mert nincs semmi lótáp, még szalma sem, se magtárak, sem pénz. »Die Regimenter werden schwerlich lange Gedult haben, sondern oder krepiren, oder gar ein Révolta machen ; der gewisseste aber ist, dass sie natürlicher weise ihre Unterhalt in denen Teutsehen Erbländern werden suchen müssenл Rettenetes nyomorúságban vannak, s nyomorúltak lévén, jól nem is szolgálhatnak ; azért igen nagy aggálylyal kell szemlélnünk gyakori megtámadtatásaikat.x) mindazonáltal visszatérésében egy kevés diversiót tevén, az ellenségnek nem kevés kárt tettenek a mi hadaink.« (Tábori könyv.) Antal úr Bercsényi előtt is mindenkép igyekezett magát mentegetni, — de a főtábornok, Eszterliázy szerencsétlen »szenczi liniájá«-ban látá a baj okát, s legfölebb azzal vigasztalja magát: »Gloria in excelsis, a túlsó föld megmaradt/« (Bercse'nyi apr. 7-iki levele Rákóczihoz.) ') Eredeti levél a bécsi cs. k. hadi levéltárban. 34*