Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - II.365

402 t)ttnántúli hadjárat úgy, liogy a tábornagy, e több oldalról könnyen megközelíthető helyet jónak látja vala odahagyni, s Tapolcza és Sümeg közé szállani táborba. Azonban, csak ezen rövid útjában is legalább kétszáz katonáját levágták a leseikből mindúntalan kitörő és reácsapó kuruczok. »A midőn Csobáncz-várátúl a német megindúlt erre Sümeg felé, (írja ez utóbbi helyről 1707. mart. 7-kén Réthey György Eszterházynak) az erdőkön együtt is, másutt is csipkedvén alkalmasint, — ha többet, bizony kevesebbet nem — kétszáz emberét elvesztette.« Bottyán tábornok pedig Pápáról, 1707. martius 1-jéről ezt jelenti szintén Eszterbázynak: »Az erdéli nímet armáda Tapolcza és Sümeg között szállott meg, Csobáncz-vára alól gyalázatos elmentse után. — Onnét merre veszi útját ? bizonytalan ; lia tudnám bizonyosan, hogy Sümeget megszállja : magam előre bémennék, és megtartanám. ') Az portáim éjjel-nappal körülötte egymást érik, és inkább mindenkor szerencsésen járnak, az nímetet húzzák, fogyasztják és mortificálják ; mert már is annyira jutott azon nímet, hogy az armádátúl két-három hold hosszányira ki sem mér menni. De bezzeg, az mi hadaink lovai is igen megtikkadtak .... elúnván a sok járáskelést és csatázást. — Még német uram oda nem mehetett, az hová akarta, hanem csak az hová lehetett, mert szüntelen rajta csiripel az had; csak egy hajtásnyira sem mehet az armádátúl, hogy el ne kapnák vagy ölnék az mieink.«. 2) A vezénylő-tábornok e sorai eléggé jellemzik a katonai helyzetet és Rabutin serege állapotát. A mi azonban a Csobáncznál sokkal jelentékenyebb Sümeget, a Zala-vidéknek Kanizsa lerontása után legfőbb erődítményét illeti : nem volt reá szükség, hogy a vaskarú tábornok maga vállalkozzék megtartására. Annyira el valának ugyanis immár kényszeredve Rabutin hadai, és a csobánczi kudarcz annyira elvette bátorságukat, hogy a cs. tábornagy Sümegvárát még csak meg sem meré próbálni. Általá-1) Sümeg-várában, mely Csobáncznál sokkal nagyobb, és hasonlíthatlanúl jobban volt (vagy harminez ágyúval) fölszerelve is, Balogh Ferencz alezredes parancsnokolt, a kinek Eszterházy Antal már február 24-én előre meghagyá, »hogy az utolsó csepp vérig meg ne adja magát ; lia penig vagy valami módon föladja, vagy elvész, — életéhez semmit ne bízzék.* (Eszterházy tábori könyve.) Hasonló utasítás és a kellő gondosko dás mindenről, Bottyán részéről sem hiányzott. 2) A levél eredetije gyűjteményemben.