Századok – 1879

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Dunántúli hadjárat 1707-ben. Hadtörténelmi tanúlmány. - II.365

ttialy kálmántól. 381 A sikertelen próba után — mely a magyarokba csak új bá­torságot önt vala-— acs. tábornagynak nem volt többé mit keres­nie a Sióvonalon és Fehérvár környékén. A Domokos Ferencz által védett Palota várát tehát, a simontornyai kudarcz után meg sem kísértve, s északnak jobbra hagyva, — megindúlt a Balaton végénél, Lepsény, Kajár, Csajág, Kenese falvak felé, Veszprém­nek. Előbb azonban, korábbi állomásait, valamint utóbb e lakóik­tól szintén üresen hagyott mezőföldi falvakat is, boszújában ke­gyetlenül elhamvasztatá. Az irgalmatlan ember tábora útját, — ép úgy, mint 1706-ban Felső-Magyarországon -— mindenütt pus-z­túlás, üszök és égett helységek romjai jelölék. Dúlásairól telvék az egykorú levelezések sűrű. panaszokkal s adatokkal, melyeket alább helylyel-közzel érinteni fogunk. Ellenben a cs. tábornokok levelezései s egyéb német kútfők, boszúsan és csodálkozva emlé­keznek a dunántúli nép »átalkodott gonoszságáról«, hogy elülök falustól elfutnak, erdőkre, begyekbe, mocsár-rejtekekbe, barmai­kat magokkal hajtják, gabonájokat elhurczolják avagy földbe rejtik s takarmányukat előre maguk fölégetik, — hogy a császá­riak lovai éhség miatt kidőljenek. A mindinkább bágyadó hadsereg, az örökösen körülötte szá­guldozó, apró csapatokra osztott 2—3000 főnyi fürge kurucz lo­vasság csapdozásai elül magát lehetőleg biztosítandó, olyas rend­ben folytatja vala meneteit, hogy elől és utói ezer-ezer rácz köny­nyű-lovas haladt és fogta fel a magyarok támadásait ; középütt pedig, málhás-szekerektől környezett oszlopvonalakban húzódott a német és dán sorkatonaság, az elnyomorodott paripájú lovas­ságnak nagyobb része is gyalog, — a fáradt, éhes katonák sovány lovaikat szomorúan hajtva maguk előtt. Vegyük eh­hez , hogy naponként legalább háromszor-négyszer riadót fút­tak, vertek, a folyton támadó s meg visszaszáguldó kuruczok ro­hamai miatt. E fárasztó hadjáratnak lelke, Bottyán tábornok kedves dan­s dárvezére : a serénységében fölűlmúlhatatlan Béri Balogh Ádám. volt. Továbbá Bottyánnak saját ezrede, és Somogyi ezredét ve­zénylő fiatal mostoha-unokái : Zólyomi Szabó Mózes őrnagy s Horváth István százados is igen kitűntették magokat, némely Századok 187!). V. füzet. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom