Századok – 1879

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése. - IV.31

MARTINOVICS ÉS TÁRSAINAK ÖSSZEESKÜVÉSE. NEGYEDIK KÖZLEMÉNY.1

) I. Azon időben, mikor az uralomra jutott reactió Magyarországban a szabadelvű eszmék hírnökeit teljes némaságra kárhoztatta, többeket soraikból kenyeröktől fosztott meg, másoknak s ugyanazon sorsot helyezve kilátásba; épen akkor (1793. végén) a franczia forradalom hatalmának és kicsapongásainak tetőpontját érte el. Bent, az ősi intézmények : az egyház, a királyság és a kiváltságok ellen harczolva, vérözönben elfojtotta a végső ellenállást. Már a Gironde is megbukott. Mária Antoinette vérpadra hurczoltatott. Az »ész vallása« őrjöngő orgiák között inauguráltatott. Künt pedig, a forradalom seregei diadalmas csatákat vívtak a szövetkezett hatalmak ellen. Míg az üldözések elkeseríték, és minden szélsőség felkaro-2) Három közlemény a »Századok« múlt évi I—III. füzeteiben jelent meg. A folytatás közrebocsátásával főleg azon oknál fogva késtem ekkorig, mert reméllettem, hogy a periratoknak felkutatására a bécsi levéltárakban tett kísérletek eredményre fognak vezetni. Reményem meghiúsult. Mindazáltal időközben a m. k. cúria levéltárának az országos levéltárba történt bekebelezése alkalmával, Martinovics, Laczkovics és Szentmarjay legfontosabb vallomásai napvilágra kerültek. Továbbá a bécsi cs. és k. hadügyministenum levéltáráiéi Barkó tábornok budai főparancsnoknak Wallis tábornagyhoz a haditanács elnökéhez intézett titkos jelentéseit (1794. aug. 4. — 1795. május 23.) sikerült megszereznem. Ekképen immár képesnek tekinthetem magamat arra, hogy úgy az összeesküvés megalakulásáról, mint a per lefolyásáról hü és kimerítő rajzot nyújtsak.