Századok – 1879
Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1
28 SZENT-ISTVÁN ICS ALKOTMÁNYA jaival szemben vitatni kezdék, hogy nemcsak ezek, hanem a többi nemzetségek is részt vettek a haza elfoglalásában, x ) sőt némelyek oly messze mentek, hogy a »Hét magyar« elnevezést a németek által megcsonkított, és Augsburg vagy Eisenach alól gyalázattal haza küldött hét fogolylyal hozták kapcsolatba.2) De már ez időben tekintélyes emberek voltak sok idegen jövevénynek utódjai : a Huntpaznánok, és Jákok, a Pothok, a Gutkkeletek, kik k nem szivesen vehették, ha eleiket valami jött-ment népnek tekinték, s a kik, ha a szatmár-németi polgárok, vagy a sopronymegyei közönséges szabadok megelégedtek annak állításával, hogy Gizella királynéval jöttek az országba, 8) politikai és végen, s a XIII. század elején élt Calanus pécsi püspöknek. Szerző például még Budáról sem tud semmit ; teljesen nélkülözi a középkor naiv felfogását, mi teszem Kodericus Toletanus XIII. századbeli bún történetében még annyira megvan, s valószínűleg a középkor végének, a kezdődő Eenaissance-nak valamely Bonfin-, vagy Callimachus-féle írója. *) A magyar nemzetségeknek teljes összeállítása, mint már Szabó Károly (Vezérek kora 24. I. jegyzet,) helyesen megjegyzé, lehetetlen, mert a de genere, generáció, majd nemzetséget, majd családot jelent, s előfordúl a nemzet minden osztályában. A törekvés épen 108 nemzetséget hozni össze, olyan mint a qnadratura cireuli, vagy a bölcsek kövének keresése, mert arról, hogy a magyaroknál épen csak 108 nemzetség volt, még Anonymus, ki pedig a származásokkal tüzetesen foglalkozik, vagy a Pozsonyi krónika semmit sem tudnak, azt csak Kézay, vagy közvetlen forrása sütötte ki, alkalmazván e számot a magyarokra a hunnok történetéből, a hová talán valami mondai, vagy mysticus alapon, mint Podhraczky Béla király névtelen jegyzőjéhez írt commentárjában (112. 1.) elég zavarosan gyanítja, jutott. 2) A pozsonyi krónika függelékének (1. Knauz, i. h. 581. és 589. 11.) »Isti capitanei iam dampnati Septem« (i. h. 24. 25. 1.) szavai, nem a leíró hibája, hanem az akkori felfogásnak kifejezése, melynek Albericus monachusban is, (Leibnitznél, Accessiones Historicae 291. 1.) van nyoma s melyben Diimmler erőltetett magyarázattal az etelközi vereségnek emlékét látja. (Nachrichten über die königl. Gesellschaft in Göttingen 18 68. 365. 1.) A mondának egyébiránt lehet valami történeti alapja, s élénken emlékeztet ama szigorra, melylyel a khazarok bántak Ibii Fozlan szerint (Biidingernél i. h. 211.1, idézve) szerencsétlen vezéreikkel. 3) Fejér C. D. III. 2. 211.; Wenzel, Árp. Új Okmánytár I. 22. 1.
