Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 23 voltak a magán érdekeken túli magasabb czéljai, melyeknek érvényesítésére bámulatos szervezetében — le cbef d'oeuvre politique de la sagesse humain, mint Comte Ágost mondja1) — már jó előre haladt, de azt még teljesen be nem fejezte ; a polgári életben — ha szabad e kifejezéssel élni — nem voltak még igények, melyeket döntő fontosságúaknak tartanak, bár közvetlenül senkit sem érdekelnek ; nem voltak még kötelezettségek, melyeket folytonosan teljesíteni kell, annélkül, hogy valakinek közvetlen érdekében állna azoknak teljesítését követelni. Szent-István, követve eszméit, meggyőződését, megparancsolhatta a népnek, hogy tizedet adjon ; a faluknak, hogy tíz-tíz egy templomot építsen. Büntethetett, ha szavát nem logadták, és ő az engedetlenséget megtudta. Leverhette azt — ha volt ereje — ki fegyverrel ellene szegült, sőt a hol czéljai, érdekei kivánták, a szükséghez képest, oly alakban, mint nyugati szomszédainál látta, hallotta, minőben szervező tehetségének legjobbnak látszott, egyes közegeket, bizonyos szervezetet is állíthatott fel, magának : de a nemzet mindennapi életét vezetni, azt, a mit mi most közigazgatásnak, igazságszolgáltatásnak nevezünk, melyet a nép régi szokás szerint, de mégis — bár lassan — módosítva, maga végzett, sőt még társadalmi viszonyokat is, valami új alakba önteni : az nem juthatott eszébe, s azt annál kevésbé tehetjük fel róla, minél belátóbb, minél okosabb, minél genialisabb embernek kell őt tartanunk. A mai államszervezet, egy franczia centralizátio mellett is, csak egy eszelősnek juthatna eszébe, kiszabni, mikép szoptassa az anya gyermekét? mikép viselje gondját a beteg egészségének? Vezetni és átalakítani, új formákba önteni a nemzeti élet legfontosabb , legmélyebbrebató mozzanatait Szent-István idejében : még nehezebb, még képtelenebb feladat lett volna. Az akkori viszonyok közt elég volt, ha, mint az Isten felkentje, az igazság védője, a nemzeti legnagyobb hatalom esetről-esetre lépett közbe ott, hol elveivel vagy hatalmával ellenkező tünemények mutatkoztak. Nehéz tehát elhinnünk, mit jeles, sőt kitűnő munkákban olvasunk : hogy Szent István a nemzet kebelében rendeket ala-!) Comte, Système de la Philosophie positive I. 231. 1,