Századok – 1879

Értekezések - PAULER GYULA: Szent-István és alkotmánya. - I.1

PAULER GYULÁTÓL. 21 ben és szövetségbe igyekezett lépni. Onnan jöttek azonban a papok is, kik az élet igéit hozták a pogány népnek. Különös ok kellett volna, mely pedig nem volt, hogy István elforduljon a német római császártól, a pápától — akkor még a keleti és nyugoti egyház közös fejétől — kiknél a legnagyobb előzékenységre talált: s a keleti egyház gyönge hajtásainak a ha­zában — Gyula és Bulcsu idejéből — csak az a következménye volt, hogy kormánya alatt békében éltek egymás mellett — akkor példatlan tüneménykép, mint Giesebrecht megjegyzi — mindkét egyháznak hívei. Sokkal hiányosabbak adataink, semhogy Istvánt törekvé­seben, utánozni a »régi és űj fejedelmeket2 ) nyomról nyomra követ­hetnők : de egyet mondhatunk — s az egyes tények nem hazud­tolják meg felfogásunkat, — hogy utánzása szolgai volt : de épen azért csak felületes lehetett ; a külsőségek körében mozgott, és lényeges dolgokat át nem alakíthatott. Valahányszor idegen minták utánzása által, egy nemzet szellemi vagy politikai életé­*) A külföldiek — Stritter, Dümmler, Büdinger — a byzantinu­sok JVAeg-ában mindig hivatal nevet keresnek, mi azonban csak olyan, mintha a Kari vagy Caesart se tekintenök soha tulajdonnévnek. Ced­renus-Scylitzes (II. 328. 1. a bonni kiadásban) egész szövegéből valamint abból, hogy közvetlen előbb Bulcsút is nevén és nem hiva­tala szerint említi, következtethetni, hogy a kérdéses magyar vajdát (CÍQXWV TMVTOVQYMV) Gyulának hívták, miből egyébiránt még nem lehet az erdélyi Gyulára következtetést vonni, ki hegyei közt, ha nem is a lég­vonal szerint, legtávolabb esett Byzancztól minden magyar vajda közt, kinek vallására az oláhok vallásából — kik akkor még Erdély lakosságát nem képezték — következtetést vonni nem lehet s kinek leányáról a hazai források — bár egybekelését Gézával, némelyek még mellék körülmények­kel is — említik, szóval sem mondják, hogy keresztény lett legyen, mit pe­dig alig fogtak volna elmulasztani felemlíteni. Ezzel azonban még nem tagadom Sarolta érdemét a magyar nemzet megtérítése körül; mert köz­reműködhetett olyan is, ki csak később keresztelkedett meg, mint Oroszor­szágban — nem sokkal Géza ideje előtt — Olga; Cedrenus Gyuláját pe­dig talán — itt természetesen csak gyanításról lehet szó, — valahol Dél-Magyarországban, talán Bácsban, kell keresnünk. Giesebrecht nyilat­kozata, Geschichte der deutschen Kaiserzeit I. 742. 1. harmadik kiadás. 2) »Antiquos et modernos imitantes Augustos.« Előszó István törvényeihez Endlichernél i. h. 310. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom