Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Rumun történetírás - II. 183

TÖRTÉNETI IRODALOM. »il rumun történetírás.«. (Istoria Critlca a Romaniloru. Famentulu terrei Romanesci. Votumutu I. Intinderea. Nomenetatura. Actiunea naturel. B. r. Hasdeu. Bucuresci, 1875.) MÁSODIK KÖZLEMÉNY. A második tanúlmányt Nomenclaturá-nak nevezi Hasdeu. Terra Romanesca (czara r.) »A Tráján hídtól a Tráján városig (Ulpia Traina), s a két Tráján út közt, melyek egyike az Olt mentében, másika Temesvárhoz közel haladt el, ez a darab föld, úgymond Hasdeu, leginkább megőrzi Traianus emlékezetét; a ki pátriárkája a rumun nemzetiségnek, a melyet a mi őseink egynek tartottak magával Róma nevével.« Delia Valle Ferencz 1532-ben egy monostort látogatván meg Tergovisteben, a kalugerektől a nemzet eredetét tudakolá, s azt nyeré feleletül : Traianus császár, meghódítván ezt a földet és kiszolgált katonái közt osztván el, egy római gyarmattá tevé azt ; mi azon római katonák unokáinak unokái vagyunk, s azért nevezzük magunkat románoknak.« Muntenia, így folytatja Hasdeu, mindenkor legtisztább »terra romana« volt, s midőn az északi népek a romanus-t vlach-nak kezdték nevezni, a rumun földre és népre is a vlach név ragadt reá. Az erdélyiek (értsd az erdélyi oláhok) még tovább is mentek a Muntenia elsőségének elismerésében, azt egyszerűen cz«?-a-nak (terra) nevezvén, mint a rómaiak a Róma várost egyszerűen wr&s-nak nevezték volt. Vlach. Ezt hosszan fejtegeti Hasdeu. Elég tudnunk, hogy a német és szláv népek a délieket, tehát a kelteket, italiaiakat, vlachoch-nak (welsch) nevezték. A byzantinusok is így hívták a Dunán túli rumunokat. A vlach szóból lett a magyar oláh és olasz név.