Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

MAJLÁ.TH BÉLA : SZENTMIKLÓSI PONGRÁCZ. 91 neveztetett, a felvidék egyik vadregényes megyéjéből, Liptóbél származott. Itt ringott bölcsője azon törzsökös birtok adományos család ősének, ki vitéz bátorsága, harczi érdemei jutalmáúl, az Arpádházi királyok bőkezűsége által a fél vármegyét birtokolta. Bogomér, a maga idejében kíres Bogomér volt Szentmiklósi Pongrácznak második ősapja, kinél László király, werveresi várában nem egyszer élvezte a vendégszeretet kényelmét, s ki László királyt gyakran ajándékozta meg királyhoz méltó ékszerekkel.1) Szentmiklósi Pongrácznak okmányilag bebizonyítható első őse Laurentius, 1241-ik évben családi genealógiák szerint a tatárok elleni sajói ütközetben csapatvezér.2) Lőrincznek egyik fiától, Bogomértól származnak a Szentiványi, Szmrecsányi és Baan család ivadékai, másik fiától, Serephiltől egyik ágon a Potbornyay, másik ágon a Pongrácz család.3

) I. Seraphil fia I. András, ennek fia I. Pongrácz, 1368-ik évben Lajos királytól Szent Miklós Jaloch melléke, más néven Hakylyse, — most Andrásfalu — Perbene — most Pribilina — Thraduk, Janók és Vicarysaylyse nevű birtokokra uj adomány-oklevelet nyer. I. Pongrácznak fia, II. András, Szentmiklóst tartozandóságaival osztályrészül kapván, magát de Szentmiklós nevezi, ki 1429-ik évben Szentmiklós vásárjogot nyer. Ennek fia II. Miklós nemzé Istvánt, Jakabot, Jánost és Il-ik Pongráczot4), a jelen életrajz személyét. Szentmiklósi Pongráczot ifjúságának kora hajnalán, 1415-dik évben a constanczi zsinaton megjelent magyar nemesek sorában 5

) találjuk. 1435-ik évben mint Berencs várának ura6

)Blatnicza zálogos várában tartózkodott, hol ugyanazon évben Pálfordúlása napjakor kiadta azon okmányt, melylyel bizonyítja. 1) »Liptómegye oklevéltár.i« czímü kéziratom 29. sz. okmánya. 2) Nagy Iván : Magyarország családai IX köt. 401.1. Lehoczky : Stemmatographia II. köt. 312.1. 3) Ugyanaz u. o. 4) U. a. u. o. °) Wagner : Verzeichniss der Ungarn auf dem Costniezcr Coneilio, Ungarisches Magazin IV. k. 263. 1. — Fessier: die Geschichte Ungarns IV. k. 304. 1. 6) Hyross Mihály: Zámok Lykava 1 876. kiadás 78. 1,