Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

JELENTÉS. 87 gyár tábornak a Héjő és a Sajó közötti dombvidéken kellett állania. Positiv ásatások megkezdketésére Puszta-Szakáid és N.Csécs között, esetleg Szakáld és Ónod között két kalmot jelölt ki. Az ütközetben oly fontos szerepet játszott hidat pedig Poga és Köröm közé tette, állítván, hogy, mert az ártér ott a legkeskenyebb, s ez 600 év alatt sem változhatott el tetemesen, annak stratégiai okokbúl ott kellett lennie. A bizottság erre nézve meg is kezdte az ásatásokat, de valamint a Kandra és Wágner úrak, úgy a biz. által folytatott, a fentkijelölt halmokban előzetesen eszközölt ásatás eredményei egyébre nem vezettek, mint őstelepek nyomára. A környékbeli nép is, őskori tárgyaknál emberemlékezet óta nem talált egyebet. Cserép-korsók, medenczék, csuprocskák, csonttárgyak, simítok fordultak elő a Szakáidtól nem messze eső Lapisnak nevezett halmon. Hagyományokban e vidék nem szűkölködik, s a bizottság nem tartá mellőzendőnek e körülményt. Vannak itt úgynevezett : testhalmok, gonosz lialom, gyilkosvölgy, tatár halom, bárdos part, Bala, vagy Bélahalom. Csakhogy a hagyomány mind újabb keletű, s positiv alapja nincs. A nép vagy úgy költötte rá, vagy lia régibb is, mint a Balahalom, vonatkozása nincs a sajói ütközettel. Kandra úr a Lapisdombot egy ölnyi szélességben, nyolcz öl hosszúságban, s egy ölnél mélyebben ásatta fel. 0, valamint később b. Nyáry Jenő úr is, ki a dombot alapos vizsgálat alá vette, constatálták, kogy itt őstelep nyomainál egyéb nem fordúl elő. Hamurétegre hordott föld, majd meg hamuréteg s ismét hordott föld következik. E nyomokon indúlva, b. Nyáry Jenő s Albert urak tovább folytatták az ásatásokat, amaz a Lapisdombon, az utóbbi a puszta-szakáldi határhoz közel fekvő temető-halmon. Gazdag őslelet jutalmazta fáradozásaikat, melynek eredményekép constatálható, hogy kezdve a gazdag szíhalmi leleten, föl egészen a dobszai hegyekig az egész vidék ős vándornépek letelepedési helye volt. Olyas valaminek, mi csak parányi világot vetne a magyarvilági eseményekre — értve a tatár dúlást — a Sajó jobb partján, itt nyoma nincs, A felső-magyarországi múzeumban lévő