Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

84 A MAGYAR MÜTŐRTÉNETI EMLÉKEK TANULMÁNYA, I. A.-TÔL. dalom nem lettünk volna. A mi pedig voltunk ; s akarjuk, liogy legyünk is. Mert a nagy emlékek és nagy hagyományok, s ezek feladatainak hü követése képezik a nagy nemzeteket. Mint Montalembert szépen mondja: »Les longs souvenirs font les grandes nations!« Míg ellenben e nélkül a nemzet, mely nem ismeri múltját, nem ismerheti jövője feladatait. Mely nem ismeri emlékeit, nem képes létét méltányolni, nem ismeri annak folytonosságát, nem ismeri saját magát, nem tehetségét és képességét, nem nagyságát és dicsőségét, nem magasb czélját, melyet maga elé tűznie kell, ha tenni s élni akar. Mint Afrika vándor lakója, a nomád berber és beduin, tompán, s érzéketlenül megy át földje ókori nagyszerű római műromjai felett ; mint az egyptomi műföld nyomorult fellahja egykedvűn fészkel az őskor műalkotmányainak romjai közt ; s a rabszolga már bután felkaczag, ha lába a műfaragvány töredékébe botlott : oly sötét és viszás képet nyújt valóban, a műemlékeinket folyvást és már századokon át pusztító gondatlanság és érzéketlenség. De azok menthetők, mint elvadult korcs lakói a földnek, mely nem hazájok, melyen csak tenyésznek, és tengenek ; vagy mint idegen rabszolgák és nomádok laknak és vándorolnak, bol e műveket nem az ő atyáik építék, nem őseik emelték ; nem vallások, nem nemzetök emelkedésének és dicsőségének hagyományai. Azért most is ezzel, mint akár Cato »censeoja«-val, zárom be, nem tudom hanyadszor, de valahányszor e tárgyról nyilvánosan szóltam, ismételve szavaimat : Őrizzük, tartsuk fen emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elveszszenek, s ez által is üresebb legyen a mult, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő. IPOLYI ARNOLD.