Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Rumun történetírás - I. 78

90 TÖRTÉNETI IRODALOM. 90 volt, s ezekkor (1165-beii) foglalta el Fogarast. »Tökéletes a bizonyosság«, kiált fel Hasdeu. »A szörénységi olteniek, azaz az Olt mellekéről való oláhok, kik a Szörénységbe terjedtek volt, felhasználván a byzantinus császár és a magyar király közötti ellenségeskedést az elsővel szövetkeznek, betörnek Erdélybe s elfoglalják Fogarast.« Ámde Kinnamos világosnál világosabb előadása szerint, Vatatzes Leo a seregében levő oláhokkal együtt nem Oltenia tájékáról, hanem a Fekete-tenger felől támadta meg a magyarokat; s hogy az abban a seregben lévő oláhok mindnyájan vagy legalább egy részök nem tért volna vissza Yatatzessel, arról egy szó sincs Kinnamosbau. Ezek az egész előadás szerint nemis Olteniából, hanem csakis a Dunántúli tartományokból valók lehettek. Hasdeu felfogása tehát nem áll, hogy Fogaras földje 1165-ben jutott volna az oláh vajda kezére; a bizonyosság nemcsak hogy nem tökéletes, sőt méltán azt kérdezzük : lehet-e Kinnamosból az oláh vajdának léteztét is kisérteni 1160—1170 tájban ? Kinnamos két becsapást említ, mely érzékeny kárt ejtett volna a magyaroknak. Az egyiket Vatatzes Leo a Fekete-tenger felől, a másikat Lampardas Andronikos onnan intézte, a honnan a Tauro-Skythiálioz közel lakó magyarokhoz érhetni. Amazt tehát az alsó Dunáról, a mai Dobrudságból, ezt még keletiebbrc tevén a Neszter folyó tájékáról kell gondolnunk intézettnek. Az első a mai Oláhországon keresztül pusztított ; az utóbbi Moldvaországon keresztül, mely Kinnamos szerint járhatatlan és lakatlan vala, érhette csak Erdélyt. A byzantinus író tanúsága szerint, egyik sereg sem talált sem itt, sem ott lakó oláhokra, mit, ha ott vannak ilyenek, az író, kii a Leo seregében lévő oláhokat megemlíti, felhozni bizonyosan el nem mulasztott volna. Oláh vajdának léteztét tehát Kinnamosból kiolvasni lehetetlen; annál kevesbbé pedig lehet azt olvasni ki belőle, hogy a Leo seregéből oláhok maradtak vissza, a kik Fogarast elfoglalták. Sőt inkább az tetszenék ki Kinnamosból, hogy akkor a magyarok uralkodása mind a mai Oláh-, mind a mai Moldovaországra kiterjedt, mert a kúnokat nem említi meg, se nem mint ellenséges népet, a mely pedig akkor mind a két országon tanyázik vala. De a mint Kinnamos idézett helyéből a kunok viszonyát a két hadakozó fél