Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

62 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. hája tetején, vagy épen valamely olajnyomat hohós genre képe; olykor még Rafaele is ! A hazai romfalnak mohos köve pedig, ha elandalog felette, csak ugy dalra fakasztja a fenkölt költő pliantasiáját is, mintha legnemesebb stilisticus motívum volna rajta. Ismerve ezt, bármennyire botránkozzunk is tehát magunk közt rajta, de nem ütközhetünk meg többé azon, mikép rombolja le már századok óta vagy csak hagyja leromolui a magát műveltnek tartó közönség román és gót műemlékei legszebb részleteit. Olykor el fogja a vallásos, a költői kegyelet, megbámulja, megcsodálja tán őket ; vagy csak eltűri, míg épek és nem állnak útban. De csak lépjen az előtérbe valamely hasznossági elve, a kornak e fő iránya, azonnal feladja őket, nem hogy áldozattal fentartauá. Nem érti úgyis, főkép ha nem valami fényesebb mű, azok stiláris-, nem műbecsét, nem ismeri történetét, nem lelkesül rajta. Csak úgy nézi még a műveltebb is, mint valami sötét középkori ódonságot, melyen túl lehet, túl kell adni. Ep oly szűk és korlátolt, mint gőgös műveltségi irányunkban nem is álmodunk róla, mily élénk műfejlődés, mily nagy műgyakorlat, mily magas műizlés, mily kiváló fejlődés, mily nemes vallásos és társadalmi élet, mily élénk közérzet, mily hatalmas állami és nemzeti állás müveinek jelzői e sötét ódon falakon nyilatkozó, bármily jelentékteleneknek látszó műformák és műrészletek. Eszükbe sem jut, hogy a vidék és városuk mily nagy műveltségéről tanúskodnak ezen, az örökkévalóságra szánt, kőből kifaragott művek ; mig most mellettök alig van többé egy kőfaragónk az egész városban és vidéken, ki közönséges ajtófélnél vagy ablakpárkánynál magasbat képes volna előállítani. A miveltség és műértelem e hiányában, a történetismeret és vallásos kegyelet ez érzete nélkül, természetes, hogy még valami nemes és felvilágosodott cselekedetet vélnek véghez vinni városi vagy akár falusi nyárspolgáraink, ha valamely ódon érdekes kapu és bástya-torony ledöntése által utat szélesíthetnek ; mert véletlenül egy pálinkafőző kazána és gépezete nem fért keresztül a város kapuján. Eldicsekednek vele, ha az elhagyott ódon gót templomkát ledöntötték, hogy helyén tért nyertek baromvásáruknak. Hasonló ez körülbelül a merényhez, midőn csupa nagy felvilágosodásból a valláserkölcsi érzetet, a nemzeti történeti kegyeletet lerontani igyek-