Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

p IPOLYI ARNOLDTÓL. 51 3 neki tulajdonítani ; vagy hogy csak nálánál még finomabb mes­ternek Schöngauernek tulajdonítja rajzát, melyet Wolgemut e kéjieu csak másolt volna. S ime e kép is nemcsak ismét magyar szent Erzsébetünk eposi menettel előállított hazai legendáját örökíté meg a legszebb előadással ; hanem rajta a mester mellett még Mátyás királynak arczképét, s az előkelő magyar főúr donatorét is megörökítette, a ki e képet városuk egyháza szá­mára nagy műszeretettel és költséggel festeté. E műbefolyások és hazai alkotások megmagyarázzák az­után a nagy műlendületet is, mely nálunk a festészet és szobrá­szat e nemében uralkodott. — Németországot kivéve, sehol a világon a szekrény- és szárny-oltár e festő és szobrász művészete annyira nem virágzott, sehol annyi emléket máig nem hagyott mint épen Magyarországon. Sőt e művészet sajátlagos hazáján Németországon kivül, mondhatni hogy csak is nálunk, s legfelebb még Lengyelország egy részében virágzott. Sem Franczia-, sem Olasz-, Angol- és Spanyolország nem ismerte az egy­házi művészet e nemét. — Míg nálunk oly temérdek sokat, s közte több megragadó szépet is termelt. Első minapi vizsgála­taink e téren mindjárt rávezettek, hogy hazánk számos városai­ban e XIY. és XY. századi szekrény- és szárnyoltár-festészet és szobrászat művészete több mesterének virágzó műhelyei voltak. Ismerjük most már a kolosvári mestereket, a garami­sz.-benedeki és pannonhalmi iskolát, a beszterczebányait, bárt­fait, a szepesieket s ezek két kitűnő mesterét : egyik régibb név­telen tempera tábla festőt, és Lőcsei Miklóst. De épen ugy talál­kozunk mások műveivel Pozsonytól és Sopronytól kezdve Erdélyig Nagy-Szebenig, s ismerjük számtalan magyar tanonczfestőnk nevét a külföldi mesterek műhelyeiben, le egész a békési ajtósi Dürerekig. Yégre még itt találjuk nálunk az e nemben egy má­sik leghíresebb nürnbergi mesternek Stoss Veitnak fiait, megte­lepedve Beregszászon, Segesvárt és Medgyesen, hol műhelyök volt, s az még holtok után is itt özvegyeikre s gyermekeikre átment. De nem folytatom ezt, Uraim, még csak így futólag pél­dázva sem tovább. — Mert ha előadásomat csak röviden is kikerekítve befejezni akarom, szólanom kell még a kisebb ipar-4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom