Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 47 3 emelt fővel mutathatunk ez eredményre : kogy itt van ime történetünk legkiresh férfiainak még száz és néhány szobra felfedezve. Csak le kell másoltatnunk, hogy nemzetünk történetének leg/ szebb illustrátióját képezzék. Es mivel már két évtized előtt, midőn felkeresésükre kiindultunk, azok számát összeírtuk, mely azóta is alig szaporodott nekánynyal s akkor felölök egész könyvet írva, mindjárt minden nevezetesebbet rólok elmondottunk, nem leket most feladatom itt önök előtt ezt tovább részleteznem. A mi ezentúl most már ránk vár s a mivel foglalkozunk, csak az lebet-, hogy mindanynyit lemásolva, fényes kiadásban, mint egy nemzeti méltó pantheon képeit önök s az ivadék kezébe adjuk. Ha még ekliez momunentalis festészetünk tanulmánya eredményéről is szólnunk kell, elég ka azt ismételjük, mit basonlón tanulmányaink első eredményeként két évtizeddel ezelőtt felőle irtunk : kogy alig volt csak egy román-, vagy gót-stilü egykázunk is, melynek falait ne díszítette volna az ecset művészete. A pécsi, római s a veszprémi Gizela-kápolnák, a pécsöli és deáki, pannonhalmi és dömölki templomok, a döbrői földalatti kripta a szucsáni falusi templom külső fala s a többi román egyházak egész sora tanúsítja még, kogy nem volt már akkor oly kis alkotmány és jelentéktelen bely, melyet ez egyházi festő-művészet fel ne keresett volna nálunk. Egyik derék társunk azóta, kogy megkezdtük a figyelmet erre is fordítani, már az Akadémia által kiadott egész vastag fóliánst töltött be ezen festészeti emlékeink leírásával és oly képeivel, melyek a külföld előtt is, mint művészetünk középkori emlékei, az övéikkel vetekedhetnek. De a mi ismét ebben is nemzeti történetünkre nevezetes, az, hogy a rendes egyházi, iconographiai szent képkörökön is túl menve, a mint nemzeti szenteink legendáit sűrűn és mindenfelé festé, úgy bennök még a legendán is mintegy túlmenve, e szent királyaink és kőseinknek történetét és hősmondáját valódi történetfestészettel megörökíté. Egész képsort ismerünk immár kazánk templomaiban, melyek nagy falfestményeikben a mint gyakran előállítják Sz. Istvánt és Sz. Lászlót, úgy nevezetesen utóbbi királyunknak nemcsak életét és legendáját, de nemzeti eposát is, a