Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

IPOLYI ARNOLDTÓL. 45 3 láthatjuk abból, hogy István mester több felé, mint újabb levéltári adatok szólnak, például Bártfára is meghívást nyert s az ottani domot remek szentségházával befejezte. Valamint, ugy látszik, még előbb a bécsi Szt.-István dom műpáholyában is dolgozott ; és mint mondók a kassai dom müiskolájának befolyását egyaránt Eperjesen és Bártfán, Kolosvárt és Brassóban bárkanem az ő építészeti páholya érvényesíté. De ez iskola művei lehetnek még valószínűleg a szepes-csütörtöki és káptalani Zápolyaféle remek kápolnák is. íme mestereink, ime alkotásaik csak egy helyütt is, csak egy korszakból is. De arra nézve, mit és mennyit, mily szép la* k pokat nyújthat ruütörténeti vizsgálatunk nemzetünk műveltségtörténetének, például talán ennyi is elég. Nem említettük azonban még e közt a többi művészeteket; nem a szobrászatot, nem a festészetet, nem a kisebb művészeteket, az ötvösséget stb. Ezek igaz akkor mind egy képzőművészetet képeztek, s az építészettel rendesen egyesülve, vele karonfogva jártak. Mindenütt hol az alkotott, jelen voltak ezek is ; mesterei gyakorlák mindannyit ; és nem, mint most, külön művék szetet, de az egy művészetnek külön ágát képezték. Elég lesz, ha végül arra utalok, hogy nélkülök soha sem voltak alkotásaink, Sz. István basilikája mozaikjaitól, s ama faragványoktól (celaturae) kezdve, melyeket már legendái kiemelnek templomaiban. És bár ezek és számtalan ily törékeny mű ma elenyésztek ; de maradt még egész sor a pécsi basilikai, ajáki és többi román egyházakban, mely elegendő fogalmat adhat ezek érdekességéről s emelkedett művészetéről. Nem volt jelentékenyebb román stilü egyház, melyben ne lett volna az alapító szobra, ha nem mint donatornak a kapu tympanona votiv dombormüvén, legalább síremléken. Nem volt olyan, hogy alkotójának vagy építőjének ne lett volna valami elmondani valója az ábrák egész sorában a hivek közönségének. S ez érté vonatkozásaikat, szólottak légyen azok a bibliából és legendából, typologiákban és jelvényekben, vagy épen a történetből, sőt a néphősök, a monda és a néphumor magasb vagy alantasabb, komoly vagy torz alak» jaiban.