Századok – 1878
Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.
IPOLYÍ AllNOLDTÓL. 35 A csúcsív-izlés kifejlődését is épen hasonló társadalmi küzdelmek s átalakulások hozták volna létre a külföldön. Valamint a monostor aljában felvirágzó város átvette, Guizot szerint, a szerzetesek szabad főnök- és hivatalnok-választási s egyébb alkotmányozó szabályai rendszerét ; hasonlón átvette annak műveltségi fejlődését, iskolai tanitását, művészete s ipara gyakorlatát. így keletkezik sok helyütt a monostorok alján, a székesegyházak körül növekedő helységből a város, polgári hatóságával és szabad iparával, művészetével; melyet már a monostori iskola a gót Ízlésig felemelt fejlődésében. Most azt a polgári építészek, kőfaragók is kezdik, mint életkereseti módot gyakorolni, a monostor mellett és ellenében, mely azt eddig úgyis nagyobbára csak Isten nevében ingyen űzte. Ennélfogva már az ujabb divatos, de sokszor félszeg és eb fogúit műtörtéueti felfogás egészen sajátságos ellentétbe helyezendőnek vélte a román és gót művészetet. Ez uj elmélet szerint, — melyet egy szellemes franczia történetíró vetett fel, midőn az ottani városoknak a feudalismussal való küzdelmeit leírta ; és eszméje átvevői, követői azután, mint szokás, ezt kinagyították, a véleményt hitágazatnak véve, — a régibb román stil csak a szerzetesek által űzött egyházi hieraticus, feudalisticus művészet volt, mintegy az ujabb gót csúcsíves polgári építészet ellenében. De a mütörténeti vizsgálat ennek ellenére már jelenleg fokról fokra tudja kimutatni nemcsak a gót műizlés csúcsivének a románból való keletkezését, hanem annak kezdetét és fejlődését is. Ismeri már, hogy alkalmazza először épen a benedeki szerzetesek műalkotó apátja Suger a Páris melletti sz. Dénesi monostoron ; s így találjuk azt fokozatosan tovább egész a XII-ik századig még folyvást hazánk monostori egyházain, épen a szerzetesek által al. kalmazva és kifejtve. Valamint tehát kétségtelen, hogy a szerzetesi műiskolákban a románból kifejlődött gót izlés átmegy épen úgy, mint öszszes műveltségi tanaik a világiakra, a polgári iparosokra ; s ezen ízlésnek már számosabb munkás egyént igénybe vevő nagy városi egyházi alkotmányait a polgári építészek alkotják később nagyobbára : épen oly túlzott felfogás az, ha e két stilt egymással ellentétbe akarják állítani : a románt mint csupán a szerze-3*
