Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - X.

22 A MAGYAR MÜTÖRTENETI EMLÉKEK TANnLMÁN YA. eus Rketor látta követségében, vagy legfelebb a római paloták romjai közt tanyázott és tartott udvart. Az avar, a varkun, a csörsz védsánczainak földvárait és gyűrűit földből kányta. A szláv nép rövid és részleges uralma alatt Privina és Közel fejedelmek megkezdték volna a német salzburgi érsekekkel Szálán és Nyitván az egykázépítést. De mindezt már Sz.-Istvánnak újra kellett építenie és megalapítania. Árpád bejövetelekor nagyjaival csak az óbudai Siccambria vagy Aquincum római palotáinak romjai közt tartott volna udvart. A castrumok tékát, melyeket a magyar kad bejövetelekor Pannónia főhelyein, ha romjaikban is talált, jól lehettek még felkasználkatók, ha csak falaikban is, kőanyaguk- és mintájukban az egyaránt megvédendő s erődül használható keresztény templomul s udvari várlakul. De a styl rajtok tisztán a római basilikai, mig az ékítmény, a díszítés részben a keleti bizanti volt, valamint ekkor még részben a többi Európában is, kezdve Siciliától, llómán és Ravennán át, egész az aacheni nagykárolyi pfalzig, a királyi palota egyházáig. A bizanti luxus régen túlhaladta volt már akkor a rómait s elnyomta mi több Rómának művészetét is. Nem csak az ékszerek, az aranyművek és drága kövek, a szövet és liimzés, a bissus és selyem innen jött a keletről át nyugatra ; hanem a luxus-szerű művészet is, a zománcz és mozaik. Sz.-István Rómából nyert koronájának zománcza épen úgy bizanti műtechnika készítményére mutat, valamint Grizela casulája, a mai koronázási palást, és a székesfehérvári templom mozaikjai, vagy a passaui Szt.-István kereszt ; mely kasonlón, mint a casula, Sz.-István, Grizela és Imre képeit állítja elő ; csak kogy ezek tömör arany szobor öntetben és dús szines zománczczal készültek. Mily nagy műkincseket, mily műemlékeket birunk ezekben, mutatja a külföldi mű vizsgálat, mely ez emlékeinket nagy művekben, képes kiadásokban, rajzban és szin s arany nyomatban tette közzé idegen, német és franczia első szaktudósok, egy Labarte, Bock és De Linas által irt müvekben. Ezek sokkal magasabbra álliták azokat műtörténeti becsükben, mint eddig ezt nálunk a százados nagy hangú kegyelet képes volt tenni, koronánk és többi nemzeti palladiumaink iránt, melyeket máig nem birunk méltó kiadásban nyelvünkön.