Századok – 1878

Állandó rovatok - Irodalmi szemle - X.

860 TÁRCZA. okleveleket, de még másukat vétetni sem engedi. Ha az országgyűlést egybehívják, akkor meghajlik akaratok előtt. A fölterjesztés hatott s Geringer megelégedett a másolatokkai. 1870. mart. 15-én nyugdíjaztatott. Azóta Bécsben tartózkodott, testileg folyvást gyöngülve. Benne tudományos történetírásunk egyik előkészítője halt el. Több mint egy félszázad előtt félbeszakasztván irod. munkásságát s közéleti életjelt 1848. óta csak egyszer adván magáról, midőn rendkívül gazdag irodalmi készletét, két kiváló hazai intézetünknek hagyományozta, az irodalmi világ előtt egészen feledékenységbe ment, s arról a férfiúról, ki hazánk jogirodalmában nagy nevet vívott ki magának, midőn meghalt, a napi sajtó alig emlékezett meg. A mit a napi sajtó clmúlasztott, az irodalomtörténet fogja teljesíteni. Nyugodjék békével ! IRODALMI SZEMLE. — A tér.t hónapokban emelkedni szokott az irodalmi forgalom. A könyves boltok megnépesülnek, a kiadók forgalomba hozzák nyomtatványaikat, s az írók igyekeznek ekkorra közzé tenni müveiket, hogy a közönségnek legyen mit olvasni a hosszú téli estéken. Csakhogy közönségnek és íróknak sok panasza van: a közönség nem olvas, nem vesz komolyabb irányú könyveket, kelendősége csak a politikai röpiratoknak van, meg a botrányokat tartalmazó müveknek. így aztán Mem csoda, ha egyik másik könyvkereskedő czímkiadásokat rendez, azaz a régi müveknek új borítékot, új czímlapot nyomat s árúlja leszállított áron. így történt aztán, hogy Ipolyinak maradandó becsű tanúlmányait, CsengeryneJc eszmegazdag rajzait és Salamonnak kisebb műveit potom áron szerezheti meg a közönség. Új könyv nem sok jelent meg : de mégis jelent meg egynehány. Ezek közt elől kell említenünk Szabó Károly »Régi magyar könyvtár«-át. A hol csak a M. Történelmi Társulat megfordult, mindenütt emlékezni fognak Szabó Károly »tárczáira.« Egy féltett bőrönd volt vele, melyet soha sem hagyott el magától, aztán ha megérkezett, kipakolta, s megindúlt velők az iskolai könyvtárba, barát-kolostorba, bement reményteljes, kijött ragyogó arczczal s elmondta, hogy mit mindent fedezett föl. Már akkor is mintegy tíz év óta járkált ezekkel a tárczákkal, melyeknek száma mindig szaporodott. Most ebben a »Könyvtárban«