Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791
834 ADAT-ÉK A NAGYVÁRADI BÉKE TÖRTÉNETÉHEZ dítaná. »Tetszett a beszéd Jánosnak — írja az orator — de nagyokat sóhajtott s fületövét vakarta s mert már énnekem megesküvék, hogy barátságban marad fölsegeddel1).« Mint mondom ez a jelenet a János által aláírt békeokmány átadása után történt — s ha nincs túlzás az elbeszélésben, nem csudálhatjuk a mit a Jánospárti négy biztos annyiszor mondott az oratornak, hogy kérvekérték urokat, térdenállva könyörögtek neki a békeért. A tárgyalások lassan haladtak. Zápolya pataki biztosai, a kikhez most még Yerbőczy a cancellár, sőt Homonnay István s Bebek Imre is csatlakozott, Tokajt, Regéczet, Husztot, Munkácsot, s Diós-Győrt követelték. Mivel ez utóbbiak, bár Zápolya kezében voltak, az özvegy magyar királyné Mária javait képezték, a lundi indulatba jött a követelés miatt. »Ha azt akarjátok, hogy minden úgy történjék a mint ti szeretnétek, úgy nincs az én jelenlétemre szükség. Mind azt a mi a királynéé, vissza kell adnotok: különben én tovább nem alkuszom veletek.« Szepesre vonatkozólag a kényes kérdést Fráter György akként igyekvők megoldani, hogy mivel a béke czélja az ország védelme s megmaradása, egyelőre ez úgy maradjon függőben; de a lundi megfordítva épen ezt akarta legelőször eldönteni s arra hivatkozott, hogy minden eddigi kísérlet e kérdésen törött meg. Mikor az oratort audientiára vezették, igyekvének őt újra persuadeálni : de ő a pataki tárgyalásokra s Ígéretekre utalt s midőn a biztosok kérésre vették a dolgot, előhozták, hogy János apáinak porai ott nyugosznok, neje számára ott akarna residentiát tartani s ezért akarja a szepesi püspökséget ís — s ezek miatt legalább igérje meg orator, miszerint a császárnál közbejár: a lundi igéretét adta ugyan, de nyíltan kimondá, hogy arra semmi reményt ne alapítsanak, sőt kérésökre Pest, Kassa, Erdély s a szt.-korona követelésével felelt2) s igyekvék Fráter Györgyöt a bíbornoki kalap reményével engedékenyebbé tenni. Mindez nem hásznált, a tárgyalások hidegebben folytak ; »talán Husztot enged-*) Princeps iste arnicas aures ad ista porrexit, duxit suspiria multa et occiput saepius confricuit, quia iam mihi fidem deberat se servaturum amicitiam cum caes. et Vra Mtlbu s . U. o. 2) Mindez a lundi jan. 12.-ki tudósításában.
