Századok – 1878
KÁROLYI ÁRPÁD: Adalék a n.-váradi béke s az 1536-1538. évek történetéhez - III. 791
KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 795 uem bírhatta rá a maradásra azokat. Megkísérté aztán az ijesztést, azt mondván, hogy nem fogja őket Körmöczbányáról elereszteni az ő akaratjuk, hanem a saját maga belátása szerint s midőn Frangepánék azt veték ellenébe, hogy menlevelök van készen állott erre is a lundi felelete : neki is volt tavaly Váradon ; mégis három hónapot töltött ott akaratja ellen ; most ő az úr, a kölcsönt most vissza fogja adni.a ) Mondanom sem kell tán, hogy ezzel csak hatni akart az orator ; de ijesztésének uem lőn foganatja. Frangepánék megígérték neki, hogy megérkezésök után tüstént tudósítják, s azzal ott hagyták magára a mérgelődő követet. A mit Ferdinánd a cserben hagyott diplomatának augustus hó első napjaiban,2) relatiójára felelvén erősen hangsúlyoz, hogy t. i. a tisztességes békénél, ha valamiként lehetséges, hasznosabb és üdvösebb dolgot nem képzel : azt hamarabb kellett volna tennie. Ha hamarabb teszi, akkor a Váczra érkezett János-párti biztosok, kik igéretök szerint azonnal tudósíták a lundit s mellékelték János királynak egy hozzájuk intézett levelét,3) szintén mást írtak volna. Mert a mit most írtak, az épen nem volt a két hó óta Körmöczbányán veszteglő oratorra örvendetes. Tamás kanonok ugyanis, midőn ura előtt elmondá, hogy Ferdinánd Erdélyt kivánja, Zápolya csudálkozva fölkiáltott : úgy látszik, a lundi engem az egész országból ki akar forgatni. S ennek volt aztán következménye az a parancs, mely a két Zápolya-párti biztost Váczra menni szólítá föl. Lehetetlen úgy à békét megkötni, vélték Frangepán és Brodarics, lia a föltételek meg nem változtatnak »főleg miután nem látjuk azt, hogy haderőtökkel a mieinket megfélemlíthetnétek.«4) — János király levelének elküldött *) . . . . mc viceversa velle nunc hic regnare nec me dimissurum ill os, nisi mihi prius bene et tuto de sufficienti satellitio provisuiii fuerit. — 1537. jul. 26. a lundi tudósítása. 2) Augustus 4. 1537. s) A tudósítás augustus első napjaiból való (datum nélkül, a lundi aug. 8-ki levele mellett beküldve Ferdinándhoz); János levele aug. 1. 1537. (Hung). 4) »maxime quod non videmus vos tales habere vires, quas nostri extimescere debeant.«
