Századok – 1878

ZSILINSZKY MIHÁLY: A magyar nemzeti történetírás kezdete. Székely István krónikája 767

774 A MAGYAR NEMZETI TÖRTÉNETÍRÁS KEZDETE hogy a nemzet nagyobb része bírt-e érzékkel a történelem iránt, s ha igen, honnét merítette történelmi ösmereteit ? Yoltak-e írók, kik nemzeti nyelven terjesztették volna elő a múltnak figyelemre méltó eseményeit, az ősök tetteit és küzdelmeit ? E kérdésekre határozottan igennel válaszolhatunk. Csakhogy ez írók nem voltak a mai kor ízlése szerinti történetírók, hanem inkább verses krónikások, lantos énekesek, és legendások. A középkor folyamán a magyar nép ép úgy, mint más európai nép, mondákban, legendákban és hagyományos históriás énekekben őrizte meg történeteit. Valahányszor egy-egy híres hős fölmerült, kinek hősi tettei a nemzet dicsőségét mozdították elő — vagy — ha egy jeles király lépett a trónra, ki alatta nemzeti élet fölpezsdftlt, vagy ka annak halála után bekövetkeztek a megpróbáltatás nehéz napjai, a belső meghasonlás és külkáboruk okozta nyomor keserves évei : mindannyiszor fölzendült az ének a lantosok és hegedősök kobzán, vigasztalván és lelkesítvén a búsuló magyart. Legrégibb időkben, mielőtt még a betűk használata divatba jött volna, csakis a szókagyomány őrizte meg az ily emlékezetre méltó dolgokat; nagyon természetesen oly alakban, mely az emlékező teketséget leginkább volt képes előmozdítani, t. i. az ütem, a rím és dallam alakjában. Mert a szavak összecsöngése kedves a műveletlen ember fülének ; tetszetős alakban elfogadja és megjegyzi magának a tárgy leírását, vagy az esemény elbeszélését. A dolog természetéből következett aztán, hogy midőn az irás mestersége általánossá elterjedett, minden nép azon törekedett, hogy a dalnokok által énekelt történeti tények, melyeken a fejedelmek hírneve, sőt gyakran vagyoni joga is alapúit, necsak szóhagyományban, hanem annál szilárdabb, kézzel fogkatóbb alakba öntve, irásilag is megőriztessenek. / így volt ez nálunk is Magyarországban. S e tény nem szorul bizonyításra ; mert most már nyelvtudósaink és történetbuváraink eredménydús fáradozásai folytán kötetekkel léphetnénk fel a kétkedők megnyugtatására. Csak egy ellenvetés merülhet itt fel, mely elől kitérni, nézetünk szerint, nem szabad, s ez az : hogy lehet-e az ily versbe foglalt históriás énekeket, melyek inkább gyönyörködtetés czéljából irat-