Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - I. 68

KÁROLYI ÀRl'ÂDTÔL, 69 nyének fölhasználásán kívül a városi levéltár adataiból is merített, és így, legalább a végeredményt tekintve, sok újat e tárgyról mondani nem lebet. De lehet és kell Tökölyt szebb színben, kedvezőbb világításban tüntetni föl, mint különösen Genersich, a ki csak a bár egykorú, de hiányos és elfogúlt városi följegyzések után indúlva, vagy a későbbi czivódásokat tartva szem előtt, abban a portelében, mely Késmárk birtokáért folyt, a lehető legfeketébbre festi. Másrészt se Genersich, se Wagner nem tudják azt hogy a mien a jó késmárki polgárok annyira boszankodának, — mindaz a felsőbb régiókban is sok bajt, huzavonát és bosszúságot szerzett, s hogy tán az egész ügy a késmárkiaknak is kevesebb gyötrelmet okoz vala, ha a kormány Késmárk birtokára oly nagy súlyt nem fektet s a dolgok menetén Rudolf császár tanácsosai csomót nem kötnek. — En ez érdekes tárgyat ez oldalról szándékozom, fölhasználva Wagnert s Genersichet is, eddig ismeretlen levéltári anyag alapján megvilágítani. Tököly Sebestyén s a Tökölyek származásáról már régentén többféle versio forgott közkézen. Némelyek, ezek közt Bél is, őseit már Mátyás király alatt vitézkedtetik s egy (Waguernál közlött) apokryph genealógiai tabella szerint a Mátyás alatt harczolt Jánosnak lenne ami Sebestyénünk dédunokája. Mások1) szerint Tököly Sebestyén Temesvárról került Nagy-Szombatbamint lókereskedő letelepedett, házat vett s a város polgára lőn> Wagner azt mondja egy ismerőse állítása után, hogy Tököly Sebestyén 1572-ben nyert Miksától nemes-levelet s ettől kezdve Tekelházát használta praedicátumúl. Ismét mások, a két ellentétes véleményt oly módon combinálták, hogy Tököly Sebestyén a régi Tökölyek utódja ugyan ; de a család a török pusztításai következtében elszegényedvén, e tagja kénytelen lőn oly »pisz kos« mesterséggel foglalkozni, mint a milyen a lókereskedés. — Annyi bizonyos, hogy mikor Késmárkot megvette, azon a vidéken nem mint kereskedő, de mint birtokos, nemes ember ismeretlen volt,2) s tekintve azt az ellenszenvet, melylyel a késmárki polgárok részéről találkozott, nem csoda, ha a legkülönfélébb mendemondák keringtek róla. Ilyen mese az, miszerint mint temesvári 1 j Thúrúezi László Wagnernél. Genersich I. 204.