Századok – 1878

BUNYITAY VINCZE: A váradi káptalan legyilkoltatásának hagyománya 577

577 ZE^-crii.öitpéléz:. A VÁKADI KÁPTALAN LEGYILKOLTATÁSÁNAK HAGYOMÁNYA. Keresztúri) Józsefnek, e század elején Nagyváradon a történelem tanárának, munkája1

) azt mondja, hogy ezelőtt háromszáz évvel virágvasárnapján, midőn a váradi katholieusok az egész káptalannal szép énekszó mellett megindultak a várbeli öreg templomból, és ősi szokás szerént búcsújártak még a váron kívül is : a vár felső kapujánál az erdélyi fejedelem2

) katonái megállíták a kegyes búcsúsokat, nem a jámbor népet, mert azt hagyták szerte futni, — hanem a káptalanbeli urakat, s azt ke'rdezék tőlük : akarják-e az uj hitet bevenni ? s mert, egyet kivéve, mindnyájan azt felelték, hogy — nem akarják : egyet kivéve, mindnyájukat ott tüstént levágák, s holt testeiket a vár árkába veték. Keresztury ezen előadása számtalan hívőre talált, különösen a tiszántúli s erdélyi részeken, sőt nevezetes történeti munkákba is becsúszott, ami különben nem is csoda, mikor egy történelmi tanár, s amellett még történeti író is állította azt. Azonban Keresztury előadása, közelebbről vizsgálva, a történeti bírálatot ki nem állja. Ama történetet Keresztury, mint maga mondja, a hagyományból mérité,3) s annak indokolására fölhozza plőször a szebeni országgyűlésnek egy 1566. november 30. s deczember 13-ika között végzését, to-Descriptio Episcopatus et Capituli M. Varadinensis. (M. Varadini. 1806.) II. 39. 1. 2) »Impii ariani Vajvodae Transsylvaniae Joannis 2-i.* Kincstári levéltár : Acta Paulinorum Conventus Kápolna. Vadász. Supplement. Fase. 5. 3) Helyesebben Gánóczy Antalnak: EpiscopiVaradinenses. (17 76) czímű munkájából II. 129, 1.