Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - V. 533

BOTKA TIVADARTÓL, 541 líet Methódra, szóljunk tüzetesebben a találkozás eseményéről. Azt talán nem szükséges megvitatni, mert magától értetődik, hogy azon fejedelem, ki Metliódot magához meghívta, Árpád volt, mert hiszen őt választották meg fejükké a magyarok még Etelközben, mielőtt onnét a besenyők által kizavarva, új haza keresésére indulának. Annál szövevényesebb azon kérdés megfejtése : mi czélja volt Árpádnak ezen meghívással, pogánynak a keresztény pappal ? Tudva van, hogy ezen időre esnek azon térítési mozgalmak, melyek a magyarokkal akkor szomszédos népek közt lábra kaptak, melyek annál kevésbé maradhattak ismeretlenek a magyarok előtt, mert a velők szövetséges kozároknál történt a térítési kísérlet, sőt a térítő Constantin-Cyrill (úgy testvére Method is,) fel valának a magyarok által tartóztatva chersoni utjokban. meg volt e szerint köztük az ismeretség már a régibb hazában is. Tudtak a magyarok a dunai bolgároknál, valamint a morva-szlávok közt is ekkor folyamatba hozott keresztényi térítésekről is : mind annyi érintkezések és alkalmak Árpád népe részéről gondolkodni és foglalkozni oly tárgyról, mely elől kitérni nem lehetett. Mit kell annál fogva a magyar fejedelem czéljául feltenni mást, mint az elől, hátul s körül forrongásba hozott hittérítési tárgyat ? Dümmler s utána mások is ') így magyarázták magoknak a Pannonica ezen tudósítását s mi sem tehetünk egyebet. Sajnos, hogy a Legenda hallgat az értekezés folyamáról, talán röstelvén a sükertelen térétgetési eredményt megírni. Mindazáltal az értekezletet nyomban követő két esemény feltárják a Legenda által elhallgatott titkot : egyike volt a térítés meghiúsulása, másika a Szvatoplug országa felé indulás. — A Legenda, meddősége mellett is azonban igen érdekes felvilágosítást ád az Árpád és népe némely eddig ismeretlen viszonyairól. De szóljunk előbb a fogadásról. Erről elég sokat és elég értelmesen jelent a Legenda. A fogadás ugyanis Árpád részéről, kit hatalma nagyságánál fogva királynak czímez az író, szívélyes, bizodalmas és ünnepélyes volt. Ezen ünnepélyességet azon kor szokásaihoz képest a fő személy és kísérete ellátásában, 1) Dümmler Gesch. des Ostfriinkischen Reichs. II. B. 440. — Jirecek Entstehen Christi. Reiche. Wien 1865. 209.