Századok – 1878

SCHWICKER J. HENRIK: Magyarország s a bajor örökösödési háború - II. 487

492 MAGYARORSZÁG S A BA.IOR ÖRÖKÖSÖDÉSI HÁBORÚ. 9-én — »melyet én az első naptól kezdve annyira éreztem s tartsa meg önt hű alattvalói számára. Le nem írhatom önnek ama hév buzgalmat s jóakaratot, melyről mindenki tanúságot tesz ; megérdemlik, hogy ön atyailag gondoskodjék róluk s önmagát úgy számomra, mint számukra kimélje.«1) És augusztus 13-án írja a magyar ajánlatokra nézve: »Fogadja szívesen a hűséges emberek Ígéreteit, kik egyszer már megmentették uralmunkat (notre succession). Adja Isten, hogy ez mindig így maradjon. Nem tagadhatom meg tőlük azt az elismerést, hogy leghálásb köszönetünket érdemelték ki. Többet ajánlottak, mint kértünk, mert buzgalmuk igen nagy.« Felszólítja ezután Józsefet, legyen ő is jó indulattal a magyarok iránt, mi által sok hasznát veheti e nemzetnek. Elküldi majd Pálffy gróf, magyar alkanczellár által ama pontozatokat, melyeket a magyar főurak ajánlatba hoztak, hogy ezeket József is átnézte s Pálffy szóbeli magyarázatait kihallgassa ; ha pedig a császárnak nem volna ideje a buzgó alkanczellár előt erjesztéseit kihallgatni, utasítsa Albert lierczeghez s Hadik grófhoz ; de József igen lekötelezné anyját, ha ő maga szentelne arra egy negyedórát; ez a nemzetre is nagy hatással volna. A magyarok jelenlegi áldozatkészségének — írja tovább az uralkodónő — egyik főindoka azon körülmény is, hogy a császár személyesen áll a hadak élén s kész magát az állam jólléte érdekében fel is áldozni.2) S hasonló elismeréssel nyilatkozott a fejedelemnő Albert herczeghez intézett s ugyanaz nap kelt levelében is. »Önhöz utasítom az alkanczellárt« — írja — »hogy megvigye önnek a mi derék s általam oly méltán szeretett nemzetünk nyilatkozatát.«8) A magyar ajánlatok főleg két részből állottak. Azon főúri tanácskozmány, mely augusztus elején Bécsben tartatott, oly határozatot hozott, hogy első sorban a megyéket kell felhívni, adjanak önkénytesen rendkívüli ujonczokat, Nem kevésbbé fontos volt a második határozat, mely szerint a magyar országgyűlés egybe volna hivandó ; Mária-Terézia hozzájárult e határozatokx) Arneth, i. h. III. 32. 1. 2) U. o. III. 43—44. 11. 3) Wolf, Aus dem Hofleben Maria Theresias, p. 373.