Századok – 1878
Állandó rovatok - Irodalmi szemle - V.
TAUCZA. 479 válik, elhagyta a sajtót. Mint tudva van, ezen Album jövedelme az eloláhosodott hunyad-megyei magyarok képezésére fordíttatik, s abból a de'vai reáliskolánál ösztöndíjak állítattak fel. Miután a példányok nagy része előfizetési áron kelt el, alig egy pár száz bocsáttatott könyvkereskedésbe. Ez albumban nemcsak szépirodalmi, hanem részben igen becses históriai dolgozatok is vannak, melyek közül kiemeljük gróf Széchen Antal nagy szabású tanúlmányát Wellingtonról. A munka 1. része: »Ilunyad-megye« igen becses és érdekes monographiákat tartalmaz. •—- Folyóirataink közül megjelent a „Magyar Könyvszemle" IL-ikfüzete. Megnyitja Csontos/, János értekezése : a XV. századi könyvtári viszonyok, — s egy ismeretlen Corvin-incunabulumról. Ez értekezés társulatunk márczius 7-iki vál. ülésén olvastatott, s kerekdedségével, a benne nyilatkozó combinativ érzékkel már akkor tetszést aratott. A tanúlmány becso abban áll, hogy határozottan kimutatja a Corvin-ineuuabulum hitelességét. A második közlemény Fralnói Vilmos tollából eredt, s teljes szakapparatussal ismerteti a Vitéz János által javított codexekct I. Liber sermonum s. Leonis Papae, II. a Tacitus s III. a Tertulliancodexet, folytatásúl a Vitéz János könyvtáráról szóló becses tanúlmányához. Azután a legújabban Konstantinápolyban, a többi ott maradt codexek ügyében tett nagyköveti tudakozódások eredményei közöltetnek, ezekből kiderül, hogy az Eszki Szerail könyvtárában latin Corvinák többé nem találtatnak ; de a lehetőség nincs kizárva, hogy egynémelyik görög codex Mátyás király könyvtárából származik. A füzetet érdekes vegyes közlemények s a hivatalos kimutatás, zárják be. Az » Arohaeologiai Értesítő« IV-ik száma ugyancsak gazdag tartalommal jelent meg. Ováry Lipót a pompeii viasztáblákról ír, igen alaposan s a legújabb kutatások figyelembe vételével. Apafi Mihály fogarasi kincstáráról Tliallóczy Lajos ír; Nagy Imre folytatj i pecsétközléseit, az »Ertesítő«-nek igazán gyöngyeit. E füzet is három szép pecsétet hoz : Ladomér esztergomi érsek pecsétje egy 1303-iki oklevélről, István zágrábi püspök pecsétje 1363-ból, s a hatvani convent pecsétje, mely a Jerney János által közlöttől lényegesen eltér. Ballagi Aladár, a régészeti irodalomban Ipolyi Arnold müvét bírálja, általán véve nagy elismeréssel szól róla, de véleményünk szerint nem annyi méltánylattal, mennyi e müvet méltán megilleti. Vannak müvek az irodalomban, melyek tartalmuknál, eszme-gazdagságuknál, kidolgozásuknál, újdonságuknál fogva