Századok – 1878
DEÁK FARKAS: Bethlen Gábor erdélyi fejedelem végrendelete ism. 465
KÜLÖNFÉLÉK. 46? hiszem, senki mi közülünk sem találkoznék oly, a ki szabadságban nem kivánna élni és ha abban nem élhet, valamely nemzet, respublika vagy város örömestebb szolgálna keresztyén fejedelemnek, hogy sem mint Isten esméretin kivül valónak, mert mind idvességesebb , mind tisztességesebb volna keresztyén fejedelemnek szolgálni, guberniuma és oltalma alatt lenni ; de ha az úr Isten ettől is megfosztotta nemzetünket (mert a kiktől minden oltalmat kellene várni, attól vettük eleitől fogva a sok gonoszt), a kénytelenség cselekedteti velünk oly protectort keresnünk, kinek szárnyai alatt magunkat országostól inegoltalmazhatnók e világnak csudájára és természet kívül. A minthogy az jó Isten ő kegyelméből ez ideig úgy is vezérlette azt az oltalmazásunkra rendelt ne mzetet, hogy meg nem fogyatkoztunk benne valamikor, magunk arra okot nem adtunk.« Mindazáltal — oktat a nagy hagyakozó — a szomszéd keresztyén fejedelmekkel jól kell élni, a frigyet velők meg kell tartani, annak violálására innét ok ne adassék. »Ha mi veszedelmükre való igyekezetet értenének ellenök, a keresztyénségnek nem méltó eltitkolni, hanem igen meghitt atyjokfia által titkon értésekre adni.« stb. Ezek szerint tehát Bethlen Gábor szívében igaz keresztyén volt s csak a kényszerűségnek hódolt, midőn továbbra is a török proteetió fenntartását javaliotta. Olvassák meg — írja — a sok különféle alkalommal tett dispositióit az ide-oda küldött állandó és rendkívüli követeknek adott titkos és nyilvános utasításait, a költségek, kiadások lajstromait, melyek részint a kanczellariusnál össze vannak gyűjtve, részint az illető követektől vagy utódaiktól bekérendők s megtudhatják miként kell eljárni törökkel, némettel. »Aífélékből vehetik eszekben ő kegyelmek, mennyi sok főtöréssel, elme fárasztással, számtalan sok expensával, sok vigyázással, testem tö" redelmével vittem én végben a gondviselést és mint tartottam meg őket az Istennek kegyelméből szent segítsége által országostól.« A németek ellen, ha szükség a magyarországi magyarokra mindig számíthatni, ha okosan, értelemmel szólnak liozzájok, mert az ő érdekök a mienkkel ugyan azonos, s mert a német őket is úgy gyűlöli mint minket.« Nem kételkedem én abban is, hogy in tali casu a magyar nemzetnek jobb része mellettetek fel nem támadna, mert el kell hinniek, hogy nékiek is hasonló mértékkel fizetnek, holott ők is együtt voltak velünk minden dolgokban, és bizony nem kevésbé gyűlöli őket is a német nálunknál, csak legyen kinek animálni, inducalni őket igaz ratiókkal.